Április 27-én presbiterképzést volt a Tab és Környéke Egyházközségben, ahol – többek között – a lufik is előkerültek. A játék célja az volt, hogy közösen fenntartsuk a lufikat úgy, hogy közben megfogjuk egymás kezét két kört alkotva. Csapatmunka, közös cél, koordináció, és a legfontosabb, a közös hit: csakúgy, mint a gyülekezetben. Hogy hogyan vettük a közös játék akadályát? Nézze meg a képeket, olvassa el cikkünket!

A lufikkal való játék a közös csapatmunka, a csapatkoordináció eszköze volt. De az összejövetelen komoly kérdésekről is szó esett és több, másik feladatot is megoldottunk, más játékot is játszottunk. Gregersen-Labossa György, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat vezető lelkésze, az MEE Diakóniai Bizottságában elnöke azért jött Tabra, hogy ezt a képzést elhozza számunkra, valamint előadást tartson a rendszerszemléletű egyházképről, gyülekezetépítésről, a vasárnapi istentiszteleten pedig igehirdetéssel szolgált. A csapatépítés egymás megismerésével, és áhitattal kezdődött. Később az előadásban megtudhattuk, hogy az Evangélikus Egyház „Apostoli alapokon álló, püspöki testvéregyház”. Apostoli, mivel a kétezer éves Anyaszentegyház része vagyunk, amely a lutheri reformációban megtisztult. Püspöki, mivel a püspöknek nagy felelőssége és különleges feladata van egyházunkban. Valamint testvéregyház, mivel a tagjainak a kapcsolatát elsősorban a Krisztusban való testvériség, fraternitás határozza meg.

Fontos volt továbbá, hogy elhangzott Lelkész úr előadásában az egyház négy alapfeladata, a kononia – közösség, részesedés; leiturgea – vagyis a liturgia, az istentisztelet ünneplése; martürei – vagyis tanúságtétel; és diakónia – vagyis a szeretetszolgálat. Törekedni kell arra, hogy mindegyik megnyilvánulási forma, alapfeladat megjelenjen, valósággá váljon a gyülekezetben.

Egy játék keretében minden presbiter, tisztségviselő, munkatárs az „evangélikus” szó minden betűjére asszociálva írta rá egy lapra, hogy mi jut eszébe e szóról. A legfontosabb alapszavak a „közösség”, az „egység”, a „gyónás”, az „úrvacsora” lettek. E szavak tanúskodnak, hogy a hit közösségi megélése, a közös istentisztelet, az úrvacsorai közösség utáni vágyódás erősen jelen van gyülekezetünkben. Miután elméleti szinten is beszélgettünk az evangélikus istentiszteletről és a gazdag liturgikai kincseinkről, hagyományunkról, amelyet igyekszünk majd minél színesebben megélni ezután, a vasárnapi istentiszteleten közösen hallgattuk Isten igéjét, és ünnepeltük az úrvacsora szentségét.

Négy felolvasó, két lelkész, egy pót-iktatás, úrvacsora: gazdag istentiszteleten ünnepeltünk, ahol megvalósult, hogy valóban az egész gyülekezet ünnepe a vasárnap. Minél többen szolgálunk felolvasásban, minél többet éneklünk, annál inkább meg tudjuk élni vasárnapról vasárnapra a feltámadás örömét és titkát. Cantate vasárnapján Gregersen-Labossa György többek között arra is kitért igehirdetésében, hogy éneklő egyház vagyunk, s ezt jó, ha megéljük a gyülekezetben. A János szerinti Evangélium 16. fejezetében lévő alapige Jézus búcsúbeszéde, amelyben ezt olvassuk: „amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” – „a gyülekezetet ma is a Szentlélek vezeti, s kérjük, óhajtsuk Őt!”

Köszönjük szépen Gregersen-Labossa György képzését, szolgálatát gyülekezetünkben! Az egész presbitérium nevében mondhatjuk, hogy sok élménnyel és tudással gazdagodtunk.

A lufik olykor leestek a játék alatt. Úgy, ahogy a gyülekezetben sem mindig sikerül egy-egy lépés, és „leesik a lufi”. De a lényeg, hogy vegyük fel, és mindig fogjuk meg egymás kezét újra és újra, és próbáljuk meg fenntartani azt, minél többet kommunikálva egymással és imádkozva a Jóistenhez! A Szentlélek ma is vezeti egyházát.

Képek

Gyülekezetünkben fontos, hogy az egyházközség tagjai lelkileg táplálkozzanak az egyházi esztendő minden időszakában. De emellett fontos számunkra a közösség megélése is, így volt ez 2021. decemberében is, amikor jótékonysági napot, s ehhez kapcsolódó programsorozatot tartottunk. Koncert, adventi vásár, forralt bor, és istentiszteleti közösség várta a rendezvényre érkezőket. Az alkalom megvalósítását Magyarország Kormánya támogatta 200.000 Ft-al.

december 3-án nemcsak gyülekezetünk tagjai, hanem sok, még csak az egyházhoz sem kötődő kíváncsi arc tűnt fel a templom előtt. Egy gyülekezeti tagunk az esemény előtt jelezte, mennyivel jobban örül annak, hogy egy koncert kerül megrendezésre bál helyett, hiszen erre az idősebb korosztály is szívesebben kimozdul, illetve komolyabb hangvételű program is. Ádventi jótékonysági délutánunk komoly- és könnyűzenei programpontjainak a templomunk adott tehát otthont. Fellépett az Operaház művésze, Oláh Levente Máté, aki gyönyörű ádventi, karácsonyi művekkel ajándékozta meg a jelenlévőket. Általa a komolyzenét addig nem kimondottan kedvelők is lehetőséget kaptak e műfaj megismeréséhez, megkedveléséhez. Igazán ünnepi hangulatot teremtett Levente énekhangja.

Őt gyülekezetünk gyermekeinek műsora követte. Két karácsonyi dallal készültünk velük az alkalomra, és ezt a feladatot a gyermekek igencsak komolyan vették, szorgalmasan gyakoroltak, készültek. Volt közülük, aki már jócskán előtte a saját videómegosztó csatornáján hirdette az eseményt, annyira a szívén viselte, hogy a gyülekezet, ahová jár minden vasárnap, fennmaradhasson. Mivel a gyermekek is helyet kaptak a fellépők között, sok szülő, nagyszülő, egész családok is helyet foglaltak a templom padjaiban, így még többen lehettünk együtt. A délután utolsó zenei programpontja a Soltvadkerti Baptista Zenekar volt. Ők színes hangszerpalettával érkeztek közénk, a közelgő ünnephez kapcsolódó keresztény könnyűzenével adtak méltó zárást alkalmunknak.

Zenéjük, bizonyságtételeik mélyen megérintették a jelenlévőket, a gyülekezeti élettől egyébként távolállókat is. A délutánunk estébe nyúló programja az udvaron folytatódott: a felállított sátor alatt lehetett támogatójegyeket vásárolni, mellyel nyereményjátékon vehettek részt a támogatók. A támogatójegy vásárláshoz, majd a nyeremények kiváltásához kígyózott a sor. A várakozók nem unatkoztak, jó hangulatú beszélgetések alakultak ki pillanat alatt. A résztvevőket gyülekezetünk lelkes tagjai teával, valamint forralt borral kínálták szintén az udvaron. Sok felajánlás érkezett a délutánra: támogatójegyekből származó bevétel, nyeremény, kétkezi munka, szervezés, ötletelés révén.

Nagyon köszönjük a részvételt, a segítséget és a sok támogatást! Különösképpen köszönjük a Bethlen Gábor alapnak a rendezvény megszervezéséhez nyújtott anyagi segítséget!

Közeleg a húsvét ünnepe, a hétvégén már virágvasárnapot fogjuk ünnepelni, amivel kezdetét veszi a nagyhét: „A nagyhét a húsvéti ünnepkör része. A nagyhét első napjai – virágvasárnaptól szerdáig bezáróan – a böjti idő, a húsvéti ünnepre való előkészület és ráhangolódás időszaka. A nagyhét második fele nagycsütörtöktől kezdődően a húsvét lényegéhez szorosan hozzátartozó események láncolata. Nagycsütörtök estéje az utolsó vacsora és az úrvacsora szerzésének, valamint a Gecsemáné kerti elfogatásának alkalma, nagypéntek Jézus Golgotán történt keresztre feszítésének, halálának és sírba helyezésének emléknapja, míg nagyszombat a sír nyugalmának napja.”

„Nagyszombat ünnepe átmenet nagypéntek sokkoló történéseiből a húsvéti öröm felé. Protestáns közösségekben sokszor a sírral összefüggésben a csend ideje és egyszerre a hallgatás ideje is, abban a tekintetben, hogy sok helyen nem tartanak nagyszombaton istentiszteletet. Ugyanakkor korai keresztény hagyományok kötődnek az ünnephez. Már a 2. században böjttel emlékeztek arra a napra, amelyen Krisztus a sírban nyugszik. Felkészülésük végeztével eleinte a katekumének is ezen a napon részesültek a keresztségben. Ma megbújik a két legnagyobb ünnepünk között, mint egy lélegzetvételnyi szünet egy énekvers végén. Nagyszombat csendje viszont jóval több, mint egy szusszanás.”

„A húsvét hajnali istentisztelet az egyik legnagyobb örömünnep. Ilyenkor a gyülekezet évről-évre újra átélheti a feltámadás csodáját. A liturgia alatt minden gyülekezeti tag egy parányi mécsest gyújt, s a kezdeti teljes sötétséget megtörve, az igehirdetés végére a padsorok már fényben úsznak. Különösen megragadó, amikor a feltámadás győzelmét hirdető 388-as ének mindig a napfelkelte pillanatában harsan fel a padsorok között. A gyülekezet részéről mindez természetesen komoly szervezőmunkát igényel.”

Források:

• https://www.evangelikus.hu/nagyhet
• https://tokaj.egyhazkozseg.hu/2020/04/11/nagyszombat-unnepe/
• https://www.egyszeregy.hu/h-4-42.htm

A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyülekezeti és Missziói Osztálya (GYÜMI) jóvoltából gyülekezetünkbe érkezett a tíz példányban elérhető interaktív keresztút egyike, amelyet már meg is lehet tekinteni a tabi gyülekezeti teremben és egészen húsvétig megtekinthető lesz. Az interaktív böjti kiállítás minden hétköznap látogatható, reggel nyolctól délután kettőig előzetes egyeztetés nélkül, délután négytől este hatig pedig előzetes egyeztetés alapján, a +36305038358-as telefonszámon lehetséges.

Az interaktív keresztút segít elmélyedni a böjti időben, közelebb kerülni a nagyhét eseményeihez, amelyre így nem csak külső szemlélőként tudunk tekinteni, hanem segít személyesen is beleélni magunkat Jézus szenvedéstörténetébe. A bibliai idézetek, képek és különböző tárgyak teszik számunkra érthetőbbé, átélhetővé, hogy mennyire fontos számunkra Jézus Krisztus keresztútja a megváltás művében.

Az interaktív keresztút maximum fél óra alatt bejárható, mégis nagy élménnyel gazdagodhat, aki végigjárja. A Bibliaórára járó gyülekezeti tagokkal már átéltük, akik nagy szeretettel ajánlják minden érdeklődőnek a keresztút bejárását. Sok szeretettel köszönjük a GYÜMI-nek, hogy ebben az éveb Tabra érkezhetett a keresztút! Sok szeretettel várunk mindenkit!

Az elmúlt vasárnapon, 2024. március 3-án, az istentisztelet után tartottuk a tisztújító szavazást is magába foglaló gyülekezeti közgyűlésünket, a presbitérium korábbi határozata szerint.

Már régóta hirdettük, hogy fontos esemény a 2024. évi tisztújítás a gyülekezetünk életében, ennek megfelelően egy hónapig lehetett jelölni gyülekezeti tagokat a különböző tisztségek betöltésére, a mostani hétvégén pedig mindkét településen, az anyagyülekezetben, valamint a leánygyülekezetben is eredményesen lezajlott a választás menete, amelynek lebonyolítását nagyon köszönjük a Jelölő- és Szavazatszámláló Bizottságnak: Johann Endre elnöknek, valamint Karsainé Garas Ilona és Sárfalvi Dezsőné tagoknak! A tisztségviselők vállalták a felelősséget a gyülekezetünkért, s az eredmények a következőképpen alakultak:

Tab és Környéke

Felügyelő: Kovásznai Tamás

Másodfelügyelő: Ferenczi Lászlóné

Ideiglenes gondnok: Székely Géza

Pénztáros: Wolf Béláné

Jegyző: Kecskés Gábor

Presbitérium:

Csontos Jánosné
Mizerák Zsuzsanna
Paska Zoltán
Simán Zoltán
Somogyváriné Weisz Erzsébet
Gaál Henrietta
Fehérvári-Wolf Melinda

Póttagok:
Bánki Dánielné
Fejes Józsefné

Egyházmegyei küldött: Karsainé Garas Ilona

Számvevőszék:

Nagy Józsefné (elnök)

Nagy Szabina

Mizerákné Bánki Zsuzsanna

Bábonymegyer

Gondnok: Sándor Pál

Presbitérium:

Erdélyi Lajos

Mizerák Pál

Sándor Győző

Veibel Józsefné

Péter Imre

id. Sándor Győző

Gaál Sándorné (pénztáros)

Ugyanakkor a tisztújítás menete nem zárult még le, hiszen az új tisztségviselőket ünnepi istentisztelet keretében iktatjuk majd be, feladatuk betöltésére. Kérjük, hogy imádkozzunk mindannyian minden szolgálattevőért és gyülekezetünkért, hogy Isten Szentlelke vezessen minket a következő hat évben is!

Galéria

Február 11-én, vasárnapi istentisztelet keretében volt közöttünk jelen Gregersen-Labossa Mátyás, ötödéves teológushallgató. Az egész hétvégét Tabon töltő teológus tartalmas igehirdetéssel készült, amelyet itt mindannyian elolvashatunk, illetve az alkalomról készült képeket is megnézhetjük. Köszönjük Mátyás szolgálatát és életére, valamint szolgálatára Istenünk gazdag áldását kívánjuk!

igehirdetés:

”Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a gyülekezet a mai vasárnapunk igehirdetési alapigéjét, amelyet megtalálunk Pál apostol korinthusiaknak írt első levelében, a 12. fejezet 31. és 13. fejezet első 13 versében: 

1Kor 12,31-13,13

³¹De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. ¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. ²És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. ³És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. ⁴A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. ⁶Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. ⁸A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. ⁹Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. ¹⁰Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. ¹¹Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. ¹²Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. ¹³Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 

Urunk szentelj meg minket igéddel! A te igéd igazság!

Keresztény testvéreim, kedves tabi gyülekezet! 

A mai alapigénk talán itt a gyülekezetben is sokunk által jól ismert szakasz. És talán az üzenetét és mondanivalóját is jól ismerjük, és egyértelmű lehet számunkra. Az apostol a szeretetről beszél, méghozzá olyan gyönyörű irodalmi formában, magasztos és földtől elrugaszkodott módon, hogy gyakran kiemeljük a Bibliából és önálló himnuszként tekintünk rá. A szeretet himnusza, amelynek teológiai súlya sem elhanyagolható, hiszen benne egy csoda tárul fel, egy csodát próbál Pál elmagyarázni, méghozzá Isten érthetetlen szeretetének csodája. Erről a csodáról kell ma kicsit gondolkodnunk, ezt a himnuszt kell körbejárjuk. De még mielőtt ezt megtesszük hadd tekintsek vissza az elmúlt időszakunkra.

Vízkereszt és annak vasárnapjai óta eltelt hetvened vasárnapja, amelyen Pál apostol a sportolással összevetett példáját hallhattuk az odaadó, testünket-lelkünket igénylő szolgálatról. Múlt héten, hatvanad vasárnap pedig Isten kegyelmét mutatta be nekünk az apostol, amely még akkor is, sőt, talán akkor leginkább hatalmas, mikor mi erőtlennek érezzük magunkat. Ma ötvened vasárnapján, amelynek latin neve „Esto mihi” azaz „Légy nekem”, a 71. zsoltár 3. verse után: „légy nekem erős kősziklám, ahova mindig mehetek…”, Istennek arra az el nem múló gondviselésére utalunk, amely a kereszten lett teljessé, amelynek a csodájáról Pál apostol is rébuszokban beszél nekünk; a szeretetről. A mai evangéliumban hallhattuk, Jézus elindult Jeruzsálem felé, hogy beteljesítse küldetését, vele együtt pedig elindulunk mi is a húsvéti ünnepkörbe, készülve a nagyheti eseményekre. Mai vasárnapunk után belépünk egy különleges egyházi időszakba, amelyet vagy komolyan veszünk az életünkben vagy nem, ezt mindenki maga ítéli meg, de mégis az Istenre tekintő figyelmünk és a vele való kapcsolatunk szempontjából fontos idő kezdődik, nagyböjt időszaka, a feltámadásra való készülés időszaka. 

„Szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” Nem olyan régen, az ökumenikus imahét keretein belül részt vettem Budapesten egy ifjúsági imaesten. A prédikációt egy görögkatolikus pap mondta, és miután idén egész héten az Irgalmas samaritánus példázata és az előtte lévő két nagy szeretetparancs volt a téma, amelyeket mi is megszólítunk a liturgiánkban a gyónási résznél: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Erről a szeretetről kezdett el beszélni ez a pap és úgy fogalmazott, hogy nem tud másról beszélni, csak arról a szeretetről, amely benne van Isten felé. Nem tud másról beszélni csak, amelyet ő érez Isten felé. Mégis én most ezen a gondolkodásmódon felbuzdulva és kapcsolódva Pál szeretet himnuszához, teszem fel a kérdéstmindannyiunknak, egyáltalán képesek vagyunk-e Isten szeretetéről beszélni? Hiszen az apostol is arról beszél, hogy hiába az angyali magasságok, hiába a próféciák, az igehirdetés, hiába a bölcsesség és még a hitem is, ha nem ismerjük és nem élünk Isten szeretetével semmik vagyunk. Számomra ez igazán lesújtó és kiábrándító mondat, még itt is, ebben a nagyszerű himnuszban. Talán mert a szeretet valójában nem lehet pusztán egy emberi erény vagy emberi érzés, amellyel erkölcsileg a másik fölé tudunk emelkedni. Nem lehet egy praktikum, amellyel jó, hogyha együtt élünk. Nem pusztán egy módszer, amelynek a gyakorlásával és eredményeképpen békét tudunk teremteni. Az egyedüli ok és magyarázat erre nem szokványos és egyedülálló viselkedésre Isten maga lehet, aki nem tesz különbséget ember és ember között, aki válogatás nélkül szeret mindenkit, hiszen az Ő teremtményei vagyunk mindannyian, az Ő képmását hordozzuk. Nincs ennél nagyobb és hatalmasabb szeretet. Múlt héten egy csendesnapon vehettem részt az Evangélikus Hittudományi Egyetem, ahol az egyik tanárom egy bibliatanulmányt tartott, amelyben Jézusnak a jótéteményeiről beszélt, egészpontosan négy jótéteményről: Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról, Szentlelkéről és hitéről. Ez a négy pont, amely akkor is ott lesz mindig, ha mi nem is értjük teljesen, ez a négy pont az egyetlen útmutatónk Isten szeretetéhez.

Mindezeket pedig azért is hangsúlyozom ki ennyire és tisztázzuk le már a legelején, mert könnyen félreérthetjük Pál üzenetét ebben a himnuszban. Tisztáznunk kell, hogy itt véletlenül se az ember szeretetéről beszélünk, hanem Istenéről. Méghozzá a krisztusi szeretetről. Nem arról ír Pál, hogy milyen az ember, ha felül tud emelkedni önmagán és kis időre jól vagy jót tud cselekedni. De még csak vallásos csúcsteljesítményt sem ír elő, amely vakon és naivan szalad előre. Nem beszél ideológiák által átírt szociális érzékenységekről. Kizárólag Isten szeretetéről beszél, az agapéról, ahogy a görög szövegben olvassuk, amely minden emberi szeretet forrást lefed, áthidal. Az ókori Görögországban legalább 3 szóval fejezték a szeretet fogalmát: az első volt a filia, amely a szenvedélyektől mentes életet, az erényes szeretetet jelentette, aztán volt az érosz, amely alatt a szenvedélyes szeretetet, a szexuális vonzalmat értették, ez kettő, amelyek köztünk emberek között jelenik meg, és végül az agapé, amely az Istentől származó, mindent egyhelyre gyűjtő és mindent lefedő szeretetre utal. És ha ezt így értjük, talán érdemes úgy olvasni az egész igeszakaszt, hogy odamondjuk minden félmondat elé, hogy a krisztusi szeretet türelmes, a krisztusi szeretet jóságos, a krisztusi szeretet nem irigy stb… Úgy hiszem ezáltal egészen közelről szemlélhetjük Istent. 

Keresztény gyülekezet, Vízkereszt után a fehér oltárterítőt vagy a lelkészen a stólát zöld színre cseréljük egészen böjt kezdetéig. A zöld pedig az élet és a reménység színe. Az egész böjtelőidőszakot átfogta egy-egy tanítás Pál apostol részéről számunkra. Az életünket átfogó tanítások. Az apostol egyik kedvenc motívuma az „út” képe, amely klasszikus módon és bibliai hagyományilag is átvitt értelme az életvitelnek. Mert egy útnak összefüggő menete és meghatározott iránya van hasonlóan az ember életének törekvéséhez, módjához. Pál szerint az ember szeretete is egy „út”, amely az emberi élet egészét átfogja és irányítja. Persze ezt a szeretet meglehet élni egyénileg, önmagunkat szeretve, párkapcsolatban, baráti társaságokban, családban vagy éppen egy gyülekezetben is. Örömmel hallottam a lelkész úrtól, hogy ádventben itt a tabi egyházközségben szerveztek gyülekezeti napot agapéval összekapcsolva, amely sok gyülekezeti tagot megmozgatott. Bizony nem véletlenül hívják az istentisztelet utáni közös étkezést és együtt létet agapénak, hisz ilyen közegben lehet megtapasztalni a legközvetlenebbül egymáson Isten munkálkodó szeretetét. És lehet élni belőle. Régen az őskeresztények mindezt az úrvacsorához kötötték, nem csak az étkezés szimbóluma miatt, hanem egymás segítése miatt is.Hogy ne azt nézzék, ki honnan jött és mit képvisel, hanem hogy közösen éljék meg a krisztusi szeretetet. Bárcsak így lenne ez ma is, és egyúttal kívánom ezt a gyülekezetnek! Az életünk és a szeretetünk egy „út”, amelyen egyénileg és közösen járunk. Ehhez az úthoz kapunk ajándékot vagy gyümölcsöt, ahogyan a Galata levélben olvassuk. És bár sok mindent felsorolunk, hogy milyen tulajdonságai vannak ennek az ajándéknak, egyet ne felejtsünk el: minden az agapéból, a krisztusi szeretetből indul ki. Mert enélkül csakis tükör által homályosan látunk. Mert enélkül semmik vagyunk.

Keresztény gyülekezet, Korinthusban jól ismerték az emberek Isten szeretetét. Mégis, mikor a gyakorlatban kellett használniuk sokszor elbuktak benne. Galáciában és Rómában is jól ismerték, mégis mikor gyakorlatban kellett használniuk sokszor elbuktak benne. Ugyanígy Jeruzsálemben, Koloséban, de Budapesten és Tabon is. Isten nekünk nyújtott szeretete egy csoda, amelyet nem elég ismerünk, hanem folyamatosan készülnünk kell rá. Nem elég befogadnunk, hanem együtt is kell élnünk vele. Úgy hiszem nagyböjt időszaka kiváló alkalom erre. Kívánom, hogy éljék meg a krisztusi szeretetet, adják tovább, amennyire tudják. Így az életünk útjain továbbra is reménykedhetünk, hihetünk, de ami legfontosabb, hogy szerethetünk. Ámen. 

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk! Csodálatos a te mindeneket átfogó, személyválogatást nem ismerő szereteted. Késztess minket arra, hogy szívesen cselekedjük akaratodat, és hozzád hasonlóan mi is szeressük embertárasinkat. Atyánk, dicsérjük jóságodat, Jézusunk áldjuk irgalmadat, Szentlélek, kérjük szereteted tüzét! Ámen.”

Sok szeretettel hívunk mindenkit a böjt kezdetén két istentiszteletre: 2024. február 14-én, hamvazószerdán, este hat órakor hamvazószerdai istentiszteletet tartunk, február 18-án, böjt első vasárnapján pedig családi istentiszteletet, fél tizenegykor. Minkét istentisztelet a tabi evangélikus gyülekezeti teremben lesz megtartva.

Miért tartunk istentiszteletet hamvazószerdán? „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17)”. – Kezdi 95 tételét Luther Márton, amelyet a wittenbergi vártemplom kapujára szegezett ki a hagyomány szerint. Talán érdekesség lehet számunkra, hogy hamvazószerdán is tartunk istentiszteletet, hiszen gyülekezetünkben eddig nem volt hagyománya. Mégis érdemes átélni ezt az istentiszteletet is, hiszen Luther Márton megtérési mozgalma éppen azt mutatja meg nekünk is, a 21. században élő utódok, evangélikusok számára, hogy mennyire fontos, hogy Istenhez folyamatosan visszatérjünk, évről évre, hétről hétre, napról napra. Az egyházi esztendő, a Krisztus-év életünk megváltását tárja elénk, ünnepekre, időszakokra tagolva. A böjt felkészít minket Húsvét, a nagy szabadítás ünnepére. „Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.” Nem csupán egy külsődleges dologról, egy önmagáért való rítusról beszélünk tehát hamvazószerda kapcsán, hanem éppen arról, hogy ez a gesztus, rituálé segít elmélyíteni azt a mély és felfoghatatlan tartalmat, amit a böjt és a Húsvét kínál a keresztény embernek. Ahogy Jánossy Lajos, evangélikus teológus írta: „A régi egyházban hamvazószerdán megkezdődött a böjti prédikáció, amely rendszerint minden szerdán és pénteken hangzott fel templomainkban.” Hamvazószerda jelenlegi evangélikus elfogadottságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspökei immár minden évben részt vesznek a Pannonhalmi Főapátság által szervezett ökumenikus (felekezetközi) hamvazószerdai istentiszteletén (a felvétel itt megtekinthető: https://www.evangelikus.hu/hireink/nagyvilag/bunbanati-liturgia-kozvetitese-pannonhalmarol).

Az előttünk álló két istentiszteleti alkalom (hamvazószerda és családi istentisztelet) segítségünkre lehet elkezdeni a böjt elmélyítő, felkészítő, bűnbánati, a Jóistenhez visszavezető időszakát. Jöjjünk el minél többen mindkét alkalomra, hogy átélhetőbb, Istentől megerősített és Őtőle gazdagon megáldott legyen a húsvéti ünnep felé vezető utunk, a böjt!

Hivatkozás:

• Jánossy Lajos: Az egyházi év útmutatása. Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége, Veszprém, 2008.
• A 95 TÉTEL. Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve. Magyar Elektronikus Könyvtár. https://mek.oszk.hu/00200/00203/00203.htm (Letöltés: 2024.02.07, 19:34)
• Hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. https://www.evangelikus.hu/hireink/teologia/hamvazoszerda-a-nagybojt-kezdete (Letöltés: 2024.02.07, 14:27)
• Bűnbánati liturgia közvetítése Pannonhalmáról. evangelikus.hu: https://www.evangelikus.hu/hireink/nagyvilag/bunbanati-liturgia-kozvetitese-pannonhalmarol (Letöltés: 2024. 02.07, 19:46)

Gyülekezetünk 2023. szeptember 22. és 24-e között gyülekezetépítő hétvégén volt Révfülöpön, közösen a kaposvári, a csurgói és az ecsenyi gyülekezetekkel közösségben. Az „együtt gyülekezeti közösségben” hétvége jó alkalom volt a lelki épülésre, a közösség megélésére és értékes programokon való részvételre. Ebben a cikkben a képes beszámolónkat tekinthetik meg.