Szupplikáció volt gyülekezetünkben

Február 11-én, vasárnapi istentisztelet keretében volt közöttünk jelen Gregersen-Labossa Mátyás, ötödéves teológushallgató. Az egész hétvégét Tabon töltő teológus tartalmas igehirdetéssel készült, amelyet itt mindannyian elolvashatunk, illetve az alkalomról készült képeket is megnézhetjük. Köszönjük Mátyás szolgálatát és életére, valamint szolgálatára Istenünk gazdag áldását kívánjuk!

igehirdetés:

Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.

Hallgassa meg a gyülekezet a mai vasárnapunk igehirdetési alapigéjét, amelyet megtalálunk Pál apostol korinthusiaknak írt első levelében, a 12. fejezet 31. és 13. fejezet első 13 versében: 

1Kor 12,31-13,13

31De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. 1Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 

Urunk szentelj meg minket igéddel! A te igéd igazság!

Keresztény testvéreim, kedves tabi gyülekezet! 

A mai alapigénk talán itt a gyülekezetben is sokunk által jól ismert szakasz. És talán az üzenetét és mondanivalóját is jól ismerjük, és egyértelmű lehet számunkra. Az apostol a szeretetről beszél, méghozzá olyan gyönyörű irodalmi formában, magasztos és földtől elrugaszkodott módon, hogy gyakran kiemeljük a Bibliából és önálló himnuszként tekintünk rá. A szeretet himnusza, amelynek teológiai súlya sem elhanyagolható, hiszen benne egy csoda tárul fel, egy csodát próbál Pál elmagyarázni, méghozzá Isten érthetetlen szeretetének csodája. Erről a csodáról kell ma kicsit gondolkodnunk, ezt a himnuszt kell körbejárjuk. De még mielőtt ezt megtesszük hadd tekintsek vissza az elmúlt időszakunkra.

Vízkereszt és annak vasárnapjai óta eltelt hetvened vasárnapja, amelyen Pál apostol a sportolással összevetett példáját hallhattuk az odaadó, testünket-lelkünket igénylő szolgálatról. Múlt héten, hatvanad vasárnap pedig Isten kegyelmét mutatta be nekünk az apostol, amely még akkor is, sőt, talán akkor leginkább hatalmas, mikor mi erőtlennek érezzük magunkat. Ma ötvened vasárnapján, amelynek latin neve „Esto mihi” azaz „Légy nekem”, a 71. zsoltár 3. verse után: „légy nekem erős kősziklám, ahova mindig mehetek…”, Istennek arra az el nem múló gondviselésére utalunk, amely a kereszten lett teljessé, amelynek a csodájáról Pál apostol is rébuszokban beszél nekünk; a szeretetről. A mai evangéliumban hallhattuk, Jézus elindult Jeruzsálem felé, hogy beteljesítse küldetését, vele együtt pedig elindulunk mi is a húsvéti ünnepkörbe, készülve a nagyheti eseményekre. Mai vasárnapunk után belépünk egy különleges egyházi időszakba, amelyet vagy komolyan veszünk az életünkben vagy nem, ezt mindenki maga ítéli meg, de mégis az Istenre tekintő figyelmünk és a vele való kapcsolatunk szempontjából fontos idő kezdődik, nagyböjt időszaka, a feltámadásra való készülés időszaka. 

„Szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” Nem olyan régen, az ökumenikus imahét keretein belül részt vettem Budapesten egy ifjúsági imaesten. A prédikációt egy görögkatolikus pap mondta, és miután idén egész héten az Irgalmas samaritánus példázata és az előtte lévő két nagy szeretetparancs volt a téma, amelyeket mi is megszólítunk a liturgiánkban a gyónási résznél: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Erről a szeretetről kezdett el beszélni ez a pap és úgy fogalmazott, hogy nem tud másról beszélni, csak arról a szeretetről, amely benne van Isten felé. Nem tud másról beszélni csak, amelyet ő érez Isten felé. Mégis én most ezen a gondolkodásmódon felbuzdulva és kapcsolódva Pál szeretet himnuszához, teszem fel a kérdéstmindannyiunknak, egyáltalán képesek vagyunk-e Isten szeretetéről beszélni? Hiszen az apostol is arról beszél, hogy hiába az angyali magasságok, hiába a próféciák, az igehirdetés, hiába a bölcsesség és még a hitem is, ha nem ismerjük és nem élünk Isten szeretetével semmik vagyunk. Számomra ez igazán lesújtó és kiábrándító mondat, még itt is, ebben a nagyszerű himnuszban. Talán mert a szeretet valójában nem lehet pusztán egy emberi erény vagy emberi érzés, amellyel erkölcsileg a másik fölé tudunk emelkedni. Nem lehet egy praktikum, amellyel jó, hogyha együtt élünk. Nem pusztán egy módszer, amelynek a gyakorlásával és eredményeképpen békét tudunk teremteni. Az egyedüli ok és magyarázat erre nem szokványos és egyedülálló viselkedésre Isten maga lehet, aki nem tesz különbséget ember és ember között, aki válogatás nélkül szeret mindenkit, hiszen az Ő teremtményei vagyunk mindannyian, az Ő képmását hordozzuk. Nincs ennél nagyobb és hatalmasabb szeretet. Múlt héten egy csendesnapon vehettem részt az Evangélikus Hittudományi Egyetem, ahol az egyik tanárom egy bibliatanulmányt tartott, amelyben Jézusnak a jótéteményeiről beszélt, egészpontosan négy jótéteményről: Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról, Szentlelkéről és hitéről. Ez a négy pont, amely akkor is ott lesz mindig, ha mi nem is értjük teljesen, ez a négy pont az egyetlen útmutatónk Isten szeretetéhez.

Mindezeket pedig azért is hangsúlyozom ki ennyire és tisztázzuk le már a legelején, mert könnyen félreérthetjük Pál üzenetét ebben a himnuszban. Tisztáznunk kell, hogy itt véletlenül se az ember szeretetéről beszélünk, hanem Istenéről. Méghozzá a krisztusi szeretetről. Nem arról ír Pál, hogy milyen az ember, ha felül tud emelkedni önmagán és kis időre jól vagy jót tud cselekedni. De még csak vallásos csúcsteljesítményt sem ír elő, amely vakon és naivan szalad előre. Nem beszél ideológiák által átírt szociális érzékenységekről. Kizárólag Isten szeretetéről beszél, az agapéról, ahogy a görög szövegben olvassuk, amely minden emberi szeretet forrást lefed, áthidal. Az ókori Görögországban legalább 3 szóval fejezték a szeretet fogalmát: az első volt a filiaamely a szenvedélyektől mentes életet, az erényes szeretetet jelentette, aztán volt az érosz, amely alatt a szenvedélyes szeretetet, a szexuális vonzalmat értették, ez kettő, amelyek köztünk emberek között jelenik meg, és végül az agapé, amely az Istentől származó, mindent egyhelyre gyűjtő és mindent lefedő szeretetre utal. És ha ezt így értjük, talán érdemes úgy olvasni az egész igeszakaszt, hogy odamondjuk minden félmondat elé, hogy a krisztusi szeretet türelmes, a krisztusi szeretet jóságos, a krisztusi szeretet nem irigy stb… Úgy hiszem ezáltal egészen közelről szemlélhetjük Istent. 

Keresztény gyülekezet, Vízkereszt után a fehér oltárterítőt vagy a lelkészen a stólát zöld színre cseréljük egészen böjt kezdetéig. A zöld pedig az élet és a reménység színe. Az egész böjtelőidőszakot átfogta egy-egy tanítás Pál apostol részéről számunkra. Az életünket átfogó tanítások. Az apostol egyik kedvenc motívuma az „út” képe, amely klasszikus módon és bibliai hagyományilag is átvitt értelme az életvitelnek. Mert egy útnak összefüggő menete és meghatározott iránya van hasonlóan az ember életének törekvéséhez, módjához. Pál szerint az ember szeretete is egy „út”, amely az emberi élet egészét átfogja és irányítja. Persze ezt a szeretet meglehet élni egyénileg, önmagunkat szeretve, párkapcsolatban, baráti társaságokban, családban vagy éppen egy gyülekezetben is. Örömmel hallottam a lelkész úrtól, hogy ádventben itt a tabi egyházközségben szerveztek gyülekezeti napot agapéval összekapcsolva, amely sok gyülekezeti tagot megmozgatott. Bizony nem véletlenül hívják az istentisztelet utáni közös étkezést és együtt létet agapénak, hisz ilyen közegben lehet megtapasztalni a legközvetlenebbül egymáson Isten munkálkodó szeretetét. És lehet élni belőle. Régen az őskeresztények mindezt az úrvacsorához kötötték, nem csak az étkezés szimbóluma miatt, hanem egymás segítése miatt is.Hogy ne azt nézzék, ki honnan jött és mit képvisel, hanem hogy közösen éljék meg a krisztusi szeretetet. Bárcsak így lenne ez ma is, és egyúttal kívánom ezt a gyülekezetnek! Az életünk és a szeretetünk egy „út”, amelyen egyénileg és közösen járunk. Ehhez az úthoz kapunk ajándékot vagy gyümölcsöt, ahogyan a Galata levélben olvassuk. És bár sok mindent felsorolunk, hogy milyen tulajdonságai vannak ennek az ajándéknak, egyet ne felejtsünk el: minden az agapéból, a krisztusi szeretetből indul ki. Mert enélkül csakis tükör által homályosan látunk. Mert enélkül semmik vagyunk.

Keresztény gyülekezet, Korinthusban jól ismerték az emberek Isten szeretetét. Mégis, mikor a gyakorlatban kellett használniuk sokszor elbuktak benne. Galáciában és Rómában is jól ismerték, mégis mikor gyakorlatban kellett használniuk sokszor elbuktak benne. Ugyanígy Jeruzsálemben, Koloséban, de Budapesten és Tabon is. Isten nekünk nyújtott szeretete egy csoda, amelyet nem elég ismerünk, hanem folyamatosan készülnünk kell rá. Nem elég befogadnunk, hanem együtt is kell élnünk vele. Úgy hiszem nagyböjt időszaka kiváló alkalom erre. Kívánom, hogy éljék meg a krisztusi szeretetet, adják tovább, amennyire tudják. Így az életünk útjain továbbra is reménykedhetünk, hihetünk, de ami legfontosabb, hogy szerethetünk. Ámen. 

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk! Csodálatos a te mindeneket átfogó, személyválogatást nem ismerő szereteted. Késztess minket arra, hogy szívesen cselekedjük akaratodat, és hozzád hasonlóan mi is szeressük embertárasinkat. Atyánk, dicsérjük jóságodat, Jézusunk áldjuk irgalmadat, Szentlélek, kérjük szereteted tüzét! Ámen.

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑