Lulla

A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE

A lullai fiókegyház

Lulla Tabtól északra, 7 kilométerre található község.

Lullapusztára a lajoskomáromi, gyönki és ecsenyi származású evangélikus hívek települtek 1925 és 1927 között, több hullámban, de már 1925-ben gyülekezetet alakítottak.
Saját iskolájuk felállításának súlyos akadályai voltak, mivel Lullapuszta evangélikus lakosságánál a gyermekek létszáma nem érte el a 30-at. Ehhez szükséges volt, hogy a szomszédos Kisecseny és Szőlőhegy is csatlakozzon hozzájuk. Az ott élő hívek szándéka megoszlott. A döntést nehezítette Torvaj leányegyházközség ellenállása is, mert eddigi adófizetőinek felét nem szívesen engedte el egy új gyülekezetbe. Végül az érintett településrészek evangélikus családjai elváltak Torvajtól, és Lullával alakítottak leánygyülekezetet.
Gyarmathy Ferenc tabi lelkész meggyőződése volt, hogy Lullán az evangélikus iskola felállítása a gyülekezet elsőrendű érdeke, létének feltétele. Ebben támogatója volt Cibicz Lőrinc gondnok, Wolf Henrich, Schmidt Ádám és Reidl Sebestyén. Buzgólkodásuk eredményeként a gyülekezet 100 négyszögöl telket vett Reidl Jánostól, majd megkezdte a munkálatokat. Az építkezéssel az evangélikus lakosság – 36 család – óriási terhet vállalt magára, mert költsége megközelítette a 16 000 pengőt. A lelkes munka eredménye nem maradt el. Az iskolát és a hozzá tartozó tanítólakást már 1925. november 22-én felavathatta Schöll Lajos főesperes.

Egyidejűleg az iskolaépület falára emléktáblát helyeztek az első világháborúban elesett hősök tiszteletére, és hivatalába iktatták Lulla első tanítóját.
A gyülekezet első lévita-tanítója Spissak Henrik volt, aki német és magyar nyelven tanított, és kemény iskolamester hírében állt. Az ő szorgalmazására kapott a gyülekezet 1600 pengő építkezési államsegélyt. Mivel a pénz megérkezésekor az építkezés költségei már rendezve voltak, a gyülekezet ezen a pénzen vasszerkezetű haranglábat vásárolt, és két harangot öntetett. A 195 és 101 kg-os harangok avatását 1930. október 12-én Schöll Lajos főesperes végezte. A felállítás költségeihez a katolikus lakosság is hozzájárult.

Az iskola tanulóinak száma 1933-ban 67 volt. 1940-ben a leányegyház 251 tagja közül 38 volt a tanköteles, akiket Balázs Sándor oktatott.
A második világháború súlyosan érintette a lullai híveket is. Tizenhét hősi halottja volt a gyülekezetnek. A háborút követő lakosságcsere következtében 10 családot Németországba telepítettek. A nagy áldozattal felépített iskolájukat és a tanítólakást 1948-ban államosították. Ezután a gyülekezet gondozását egy ideig Nyáry Erzsébet diakonissza végezte, majd Balogh Zoltán nagyszokolyi lelkész látta el 1978-ig. Ezalatt (1977) villamosították a harangokat. 1979-ben Lulla a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség társegyháza lett, 2003 decemberétől fiókegyház.
Az 1969/70-es tanévben megszűnt a helyi általános iskola felső tagozata, majd az 1989/90-es tanévben alsó tagozata is. A gyerekek Tabra járnak iskolába. Mivel a gyermekek születésszáma csökken, a gyülekezet – bár összetartó, hitéhez ragaszkodó – öregedőben van.

Az istentiszteleteket a régi iskolában tartják, és őrzik a régi oltárt és a szószéket.

LELKÉSZEK, TANÍTÓK, ELÖLJÁRÓK

Lullapuszta

Tanítók: Spissak Henrich (1925-1933-?), Balázs Sándor (?-1940-?)