Somogymeggyes

A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE

A somogymeggyesi fiókegyház

Somogymeggyes Tabtól nyugatra 12 kilométer távolságra fekvő község.

Somogymeggyes község (régi nevén Kötcse-Medgyespuszta) 1947-ben lett a tőle légvonalban 9 kilométerre lévő Kötcséből kivált önálló település. Nevét földbirtokosától, Medgyesi Józseftől kapta. Területét 1922-ben parcellázták ki egy földbirtokból. Ebben az időben a kötcsei anyagyülekezetből 11 család (50 személy) szaporította a lakók és hívek számát. Már 1922-ben gyülekezetté alakultak és Kötcséhez csatlakoztak.

A letelepülők gyermekei 1923 és 1925 között a Szappanos-házban kialakított községi iskolába jártak. 1925-ben építették a mostani iskolát két tanteremmel és tanítói lakásokkal. A településen ugyanis két tanítót alkalmaztak. Egyikük az I-II., másikuk a III-VI. osztályt tanította. A tanítók közül az egyik mindig evangélikus vallású volt. Schmidt Andrásné Teffner Erzsébet (szül. 1922) egykori diák szerint az evangélikus tanítók a felsőbb osztályokat tanították. Az első evangélikus tanítót Németh Bélának hívták, aki 1923-tól 1927-ig tanította a gyermekeket, de vasárnaponként – először a régi Szappanos-féle lakóházban, majd a községi iskola épületében – délutáni könyörgést is tartott. Németh Sándor kötcsei lelkész évenként négyszer – karácsonykor, húsvétkor, pünkösd másodnapján és október 3. vasárnapján – hirdette az igét a kis filiában.

Harmóniumot vásároltak 1926-ban, 1927-ben pedig 100 kg-os harangot vettek.

Nagy László – pályázat útján választott evangélikus tanító – oktatta a gyerekeket 1927-től 1935-ig. Őt Szigeti Gyula követte, aki állami kinevezéssel került az iskolába, s 1935 és 1936 között tanított.

Sajnálatos esemény történt 1935-ben a gyülekezet életében: tíz család sérelmesnek tartotta a kötcsei anyagyülekezet által meghatározott egyházadót, és elhagyta az egyházat. A kitérők többsége a baptista gyülekezethez csatlakozott, mások felekezeten kívüliek lettek.

Lovas Béla tanító érkezésétől (1936) kezdve megszűntek a kitérések, és a hitükhöz hű hívek templom után vágyakoztak, a háború azonban ennek beteljesülését megakadályozta.

A gyülekezethez 1940-ben 192 lélek tartozott. A világháborút követő, a német nemzetiségűekre vonatkozó kitelepítés azonban súlyosan érintette a kis közösséget. 1947-ben 7 családot – 28 személyt – Németországba telepítettek.

Szende Sándor 1945-ben lett Kötcse lelkésze, aki havonta egyszer, később kétszer tartott istentiszteletet a filia egykori iskolájában.

Az egyházi alkalmak megtartásához 1949 novemberétől új helyet kellett keresni. Az istentiszteletek helye Schmidt András kovácsmester magánlakása lett. Ez a megoldás azonban nem lehetett végleges, ezért ismét felvetődött a templomépítés szükségessége. Az érlelődő gondolat erősödéséhez támogatást kaptak az egynapos igehirdetői szolgálaton ott tartózkodó D. Kapi Béla nyugalmazott püspöktől.

A hívek 1949 karácsonyának másodnapján már a templom felépítéséről határoztak. Az építéshez özv. Garas Vilmosné ingyen adott telket. A gyülekezet építési bizottság vezetésével gyűjtötte a szükséges anyagot. A templomtervet Schmidt János presbiter elgondolása alapján Nendtvich Andor pécsi mérnök, hittestvér készítette díjtalanul. Alsódörgicsén Nagy Gyula hittestvér bányájában fejtették a követ, amit ő ingyen bocsátott a gyülekezet rendelkezésére. A kötcsei anyaegyház is szívén viselte a templomépítés gondját, és nagy áldozatvállalással – építőanyaggal, napszámmal, kocsifuvarral – segített. A helyi kis presbitérium tagjai – Reichert Imre, Schmidt János, Meinhardt József, Garas János, Póczik Henrik gondnokkal az élen – éjszakát nappallá téve dolgoztak.

A templom alapkőletétele 1950. szeptember 27-én volt Fábián Imre főesperes szolgálatával. 1951. április 16-án kezdődött az építkezés, amelyhez Sándy Gyula műegyetemi nyugalmazott tanár útmutatásait is felhasználta Torma János építész. Bár a munkálatok többször megakadtak anyaghiány miatt – hol mészre, hol cementre, hol egyéb építőanyagra kellett várni –, a templom Isten segítségével elkészült. A 202 lelket számláló gyülekezet 1951. október 21-én – ünnepi istentiszteleten – adott hálát érte az Úrnak. A templomszentelés szolgálatát Tűróczy Zoltán püspök végezte. Jelen volt Kapi Béla nyugalmazott püspök, Menyhár István püspöki titkár, Fábián Imre főesperes, Schád Ottó bábonymegyeri, Csabi József dörgicsei, Szalay Kálmán nagyszokolyi, Buthy Dénes siófoki, Szerdahelyi Pál somogydöröcskei és Szende Sándor helyi (kötcsei) lelkész, valamint a református, a katolikus és a baptista gyülekezet lelkipásztorai. A korabeli tudósítás szerint: „A környező községekből hosszú kocsisorokkal jöttek az együtt örvendezők, a hosszú utca medrében ezernél többen hömpölyögtek, amikor Fábián Imre esperes igehirdetésével elbúcsúztak a régi hajléktól s elindultak az új templom felé.”

A kéttornyú templom 250 személy befogadására készült. Hossza 18, szélessége 8,5 méter. A torony magassága 20 méter. Oltárát – amely a kaposvári evangélikus templom oltárának mintájára készült – 1952. október 19-én szentelte fel az egyházmegye esperese. A még hiányzó padok 1960-ban készültek el.

A templomépítés idején (1951. május 1-jétől) Szalajka Márta egykori diakonissza szolgált a gyülekezetben lelkigondozóként, és – Trimmel Henrik kötcsei felügyelővel együtt – cselekvő részese volt az építkezésnek is.

A templomot 1972-ben kívül-belül megújították. A november 12-én megtartott hálaadó istentiszteleten dr. Káldy Zoltán, a déli egyházkerület püspöke hirdette az igét. Nagy hit és áldozat kellett a munka elvégzéséhez. A gyülekezet ekkor köszönte meg Weisz Jenő Amerikában élő lelkésznek, a falu szülöttjének adományát is (14 000 Ft), amely a Lutheránus Világszövetség 53 000 Ft-os adományával együtt sokat segített a még hiányzó tárgyak beszerzésében és a templom felújításában.

Weisz Jenő és gyülekezete 1977 decemberében az 1926-ban vásárolt harmónium helyett használt, de jó karban lévő harmóniumot ajándékozott a filiának.

A somogymeggyesi gyülekezet 1922 és 1978 között Kötcse leányegyháza volt. 1978-ban – az új területi beosztás következtében – elvált Kötcsétől és Tabhoz csatlakozott. Ettől kezdve Szabóné Piri Zsuzsánna lett a filia megbízott pásztora.

Felvetődött 1987-ben az a gondolat, hogy télre jó lenne fűthető helyiséget kialakítani. A megvalósításhoz terveket készítettek, és megszerezték a szükséges engedélyeket is. Végül özv. Meinhardt Andrásné erre a célra felajánlotta egyik szobáját a gyülekezetnek, amit a hívek hálásan elfogadtak. 1988-tól 1995-ig ott tartották télen az istentiszteleteket is. Elhalálozásával ez a lehetőség megszűnt. Azóta a téli istentiszteleteket újra a templomban tartják, de – az idős, beteg hívekre való tekintettel – havi egy alkalomra csökkentették.

Az utóbbi évtizedekben Somogymeggyes számos magyarországi falu sorsában osztozott. A hajdan biztonságot nyújtó paraszti gazdálkodás már nem volt elég a megélhetéshez. A fiatalok elköltöznek. Új otthont adott számukra a nagyobb munkalehetőséget és a gyermekeik ígéretesebb jövőjét biztosító város.

Nagy ünnep és rég várt találkozások napja volt 2001. október 21-e. A maroknyi gyülekezet – és az egykor Somogymeggyesen élő evangélikusok – templomuk felszentelésének fél évszázados évfordulóját ünnepelték. A jubileumi alkalom előkészítői is az elszármazottak voltak. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök, Szemerei János esperes és Verasztó Sándor lelkész szolgált. Az ünnepi közgyűlésen Weisz Jenő lelkész felidézte a fájó múltat, de lelkesítette is a jelenlévőket azzal, hogy Jézus Krisztus mindig ad új alkalmat az örömre: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsolt 118,24)

LELKÉSZEK, TANÍTÓK, ELÖLJÁRÓK

Somogymeggyes

Tanítók (evangélikus vallású, állami tanítók): Németh Béla (1923-1927), Nagy László (1927-1935), Szigeti Gyula (1935-1936), Lovas Béla (1936-1948).