„1805 tavaszán nagy elemi csapás érte a
döröcskei evangélikus gyülekezetet: április 27-én óriási, rendkívüli
méretű felhőszakadás zúdult a községre, amely hatalmas károkat okozott.
Főképpen a felhőszakadással érkező jégeső, hiszen galambtojás nagyságú
jégdarabok hullottak. A sebes áradat (…) magával ragadta a
hegyoldalakban legelésző békés állatokat (…) A faluban rengeteg házat
elöntött a víz. (…) A lelkipásztor és a hívek a nagy csapás közepette
Istenhez fordultak, és Őt hívták segítségül az újrakezdéshez, a nagy
pusztulás után. (…) 1805. április 28-án a községi bíró és az esküdtek
összegyűltek a parókián, és bűnbánatot tartottak, majd fogadalmat
tettek. (…) ezt követően – a lelkész (*Horváth József) javaslatára –
május elsejét fogadalmi ünneppé és bűnbánati nappá teszik, amit köteles
mindenki szigorúan megtartani.”
(Szerdahelyi Pál, egykori
somogydöröcskei evangélikus lelkész írása)
A hagyományokhoz híven, május 1-jén ökumenikus istentiszteletet tartottunk a somogydöröcskei evangélikus templomban. Az istentiszteleten szolgált Galbavy Jenő S.J.P prior atya, Sándor Zoltán református lelkipásztor, és igét hirdetett Arató J. Lóránd evangélikus lelkész.
Igehirdetési alapigéjéül Pál apostol Rómaiakhoz írott levelének 8. fejezetének 28. versét választotta:
„…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…”
Arató Lóránd igehirdetésében először rávilágított arra, hogy mindenkinek voltak és vannak álmai, de nem biztos, hogy azok úgy teljesültek, ahogyan megálmodták. Mégis az Isten mindent a javára fordít annak, aki szereti Őt. Ezen a fonalon végighaladva, felvetette, vajon a Katolikus Egyház által boldoggá avatott Brenner Jánosnak milyen álmai lehettek, valamint milyen álmokat és terveket hordoztak szívükben azok a somogydöröcskei lakosok, akiknek munkájának nagy része tönkrement az 1805. április 27-i felhőszakadásban és jégesőben.
Az igehirdetésben elhangzott, hogy nagyon sok megkeseredett és lélekben megszomorodott ember él ma a világban, de valóságosan megtapasztalható, hogy akik azt Istent szeretik, akik az Istenhez kötődnek és ragaszkodnak, azoknak valóban minden – még a legnagyobb szenvedés és tragédia is – javukra válik. A prédikáció végén buzdításként elhangzott, hogy legyünk mi is boldogok és szentek, olyan értelemben, mint akiknek hite és Istenhez való ragaszkodása példaértékű lehet minden ember számára.
Végül szeretetvendégséggel zárult az alkalom, melyet ezúton is köszönünk
a somogydöröcskei híveknek!
