Hétfőtől péntekig a harangok zúgásai hívogatták és
ébresztgették Tab város templomos népét és a környékbeli híveket. A
gyülekezetek örömmel és hálaadással léptek be estéről estére az Úr hajlékába
ünnepet szentelni, mely már példaértékű hagyomány városunkban. Ebben az
esztendőben a Karibi térség üldözött keresztényeivel imádkoztunk együtt, hiszen
az ökumenikus imahét programját ebben az esztendőben ők állították össze. Az
imahét mottója 2Mózes 15,6 alapján így szólt:

„Jobbod, Uram, dicső az erőtől.”

Hétfőn Arató Eszter Dóra evangélikus lelkész hirdette Isten
igéjét a tabi római katolikus templomban, ahol kifejtette a Szentíráson
keresztül, mit is jelent jövevénynek lenni egykoron és ma. Kedden az evangélikus
templomban gyűltek össze a hívek, amely alkalmon Sándor Zoltán református
lelkipásztor az égő csipkebokor történetéből kifejtette, hogy Isten Igéje
szüntelen ég, de soha nem ég el. Mózes példáján keresztül megszólította a mai
embert, aki szintén elindulhat megnézni, megtapasztalni az égő csipkebokor örök
tűzének evangéliumban gazdag üzenetének szépségét. Szerdán a református
templomban Sifter Gergely római katolikus szentszéki bíró, plébános
igehirdetésében Krisztus békéjéről és a Szentlélekről, mint hitünk forrásáról
szólt. Csütörtökön a lullai római katolikus templomban Arató Lóránd evangélikus
lelkész nem csak hirdette, hanem szemléltette is, mit is jelent a fogvatartó
bilincsek között is az isteni Ige szabadságában élni. A lelkész mindezt egy
bilinccsel és egy Bibliával szemléltette, mivel az idei imahét szimbóluma a
megkötő láncok, valamint a megszabadító Ige volt. Pénteken, a sorozat záróalkalmán ismét a tabi
evangélikus templomban gyűlhetett össze az ökumenikus közösség, amely alkalmon
Sándor Zsuzsa Noémi református lelkipásztor az Ószövetségből olvasott ézsaiási
Ige alapján a szenvedő emberről, Isten békességet adó áldásáról, valamint a
szenvedésekben is jelenlévő Isten gyógyító jobbjába vetett reménységről szólt,
melyet a gyülekezet szívére helyezett. Minden alkalom után szeretetvendégségre
hívták a híveket. A pénteki istentisztelet után a lelkipásztorok közös vacsorán
adtak hálát a szeretetben megélt együtt töltött napokért.

A lelkipásztori közösség hálaadással tekint vissza az imahét
alkalmaira, hiszen örömmel tapasztalták, hogy az alkalmakon népes gyülekezet
hallgatta az örömhírt. Köszönetet mondanak lelkes
gyülekezeteiknek a hét szeretetben megélt egységéért.

Szöveg: Ökumenikus lelkészi kar