Szeretettel
üdvözlöm a gyülekezeteket és az
olvasókat!
Néhány sort,
néhány gondolatot írnék most magamról.
Szeretném
megosztani, hogyan hívott el Isten a lelkészi pályámra. Ez
2005-ben történt, amikor továbbtanulásra kellett jelentkezni A
gyógypedagógiára szerettem volna menni, mert mindig is érdekelt a
sérültek, vagy a bajbajutottak lelkivilága. Elsősorban a
lelkiviláguk érdekelt. Bujkált bennem az is, hogy milyen nagyszerű
lenne lelkigondozóként működni valahol, de féltem az ötlettől.
Aztán 2005 januárjában olyan események történtek, amelyek
gyökerestől megváltoztattak mindent az életemben. Elkezdtem
Istenhez fordulni, imádkozni, hogy akkor most mi is legyen. Rábíztam
mindent, életemben igazán akkor először. Elhatároztam, hogy
Jézus nélkül nem teszek egy lépést sem. És akkor így jött a
teológia ötlete. Lelkész szakra voltam kénytelen beiratkozni,
akkor számomra nagyon más lehetőség még nem volt. Minden
akadálymentesen ment. Ahogyan az ige, amit az elején leírtam is
ezt mutatja. Rögtön fölvettek és a hébert, görögöt
felolvasták az évfolyamtársaim. A többi tárgyat számítógép
segítségével tudtam olvasni úgy, hogy szkenneltem a könyveket és
felolvastattam. A hébert, görögöt azonban nem tudtam, azokat a
betűket nem ismerte fel a gép. De ezek az akadályok is így
elhárultak. Négy évig könyörögtem Istennek, hogy ne kelljen
prédikálnom, kértem hogy később csak lelkigondoznom kelljen.
Hogy továbbtanulok lelkigondozónak, csak a lelkészszakot ne!
Később, amikor a teológián már több szak is elindult (pl.
lelkészi munkatárs), gondolkodtam, hogy átiratkozom rá, de nem
tudtam megtenni. Hallottam a szelíd hangot, hogy nekem itt a helyem.
Mindent elkövettem az első négy évben, hogy bebizonyítsam, hogy
ez nem így van. A feladataimat direkt nem végeztem el. Aztán
2009-ben egy újabb fordulópontnak köszönhetően rájöttem: nincs
mit tenni. Csakígy fogom megtalálni azt, hogy mire hívott el
Isten. A lelkigondozás mellett prédikálnom kell. Nem értettem
miért, de beleegyeztem és így kiegyensúlyozottabbá vált az
életem. Minden feladatomat elláttam. Történtek tragédiák,
nehézségek az életemben, de Isten végig ott volt mellettem.
Akárhányszor pereltem, vagy veszekedtem vele a tragédiák miatt, ő
szeretettel ott állt mellettem és ezt soha sem felejtem el neki.
2011-ben a
hatodévemet Orosházán töltöttem. Ott nagy a gyülekezet, sok
mindenbe beleláthattam. Istentiszteletek tartása, de beteglátogatás
is, ami nagyon tetszett, amit ha lesz lehetőségem egyszer szeretnék
folytatni. A mentoromtól nagyon sokat tanultam, barátokat szereztem
és a tragédiát, ami előző évben történt itt sikerült
feldolgoznom. Azóta is Orosháza a legnagyobb szerelmem gyülekezet
és hely szempontjából.
2012
szeptemberétől a püspök úr Győrbe helyezett az ottani
evangélikus szeretetházba, ahol tíz hónapig szerződéses, majd
egy évig önkéntes munkát folytattam lelkészi munkatársként.
Áhítatokat, Bibliakört tartottam és próbáltam lelkigondozni az
időseket. Jó volt itt tapasztalatot gyűjteni, de éreztem, nem ez
lesz a végleges területem. 2014 októberében volt a lelkésszé
avatásom, mely után november elsejétől márciusig Bükre kerültem
Simon Réka lelkésznő beosztott lelkészeként. Itt Bibliaórát,
Istentiszteletet és néha hittant is tartottam, családot
látogattam, ha lehetőségem volt rá. És most itt vagyok. Tabon.
Ezt az igét
bemutatkozásom elejére azért is választottam, hogy érzékeltetni
tudjam, Isten ura minden akadálynak. Ő még a leglehetetlenebb
akadályt is el tudja gördíteni az életünkben. És akkora
szeretetet tanúsít és hajol le hozzánk Jézusban, hogy bele sem
tudunk gondolni. Ha vitázunk vele, szeretettel felel és szelíden
munkálkodik a szívünkben és életünkben. És úgyis mindig az ő
elképzelései lesznek a nyerők. És bármilyen tragédia is legyen
életünkben, ő ott van. Csak engedjük neki, hogy az örömöket is
megmutassa, mert azok is vannak! Hiszen ő azt szeretné, hogy
boldogok és elégedettek legyünk. Ez az, amit megtanultam az elmúlt
években. Egyik legfontosabb célom: megtalálni azokat az
ajándékokat, tehetséget, amit Isten adott nekem és megtalálni
azt: melyik területen szeretne látni engem. És ami a legfontosabb:
bölcsességet adjon nekem a szolgálatban. Én ide Tabra is azért
jöttem, hogy szolgáljak és segíthessek abban, amiben csak tudok
és megtalálhassam az elhívásomat, amit már tíz éve keresek.
Varga
Diána
ev. beosztott lelkész
