Ökumenikus megemlékezés Tabon

Három felekezet lelkésze: Endreffy Máté evangélikus, Sándor Zoltán református lelkész és Dr. Takács Lajos nyugalmazott római katolikus plébános tartott közös megemlékezést a tabi temetőben, november elsején, Mindenszentek napján.

Emlékszem, jó harminc évvel ezelőtt még sok helyen nem volt szokás Mindenszentek – Halottak napja táján gyertyát gyújtani az elhunytakért a temetőben. Volt olyan év, amikor édesapámmal ketten voltunk csak az egyik kis falu temetőjében, csak a mi gyertyáink pislákoltak a novemberi szürkületben. Azóta ez már elterjedt szokássá vált, azonban nem árt figyelni arra, hogy nem a mécses a lényeg, vagy, hogy mekkora krizantém csokrot, vagy koszorút sikerült a virágüzletben beszereznünk. Az ünnep lényege az emlékezés, és bármilyen furcsa is – ahogy a lelkészek a vasárnapi ökumenikus alkalmon felhívták a figyelmet – az öröm, a boldogság, a remény. Amint Dr. Takács Lajos nyugalmazott plébános kiemelte: „halottainkra való emlékezés nemcsak gyász és szomorkodás napja, hanem átcsillan rajta az örök élet hite, a feltámadás reménye. Hiszem a test feltámadását, és az örök életet – imádkozzuk és valljuk az apostolok hitével. Ebben a hitben és reményben emlékezzünk az örök hazába elköltözött testvéreinkre.”

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket” – idézte a Jelenések Könyvének igeszakaszát megemlékező beszédében Endreffy Máté evangélikus lelkész. Kiemelte: Isten számára az elmúlás nem gyász, hanem az élet folytatása. „Ahogy ő látja a mi életünket, ez adhat számunkra is reményt. Hiszen azt mondja, boldogok, akik az Úrban halnak meg. Léteznek-e ennél megnyugtatóbb szavak, hogy akit szeretünk, az boldog lehet? Ez adhat számunkra is egyedül vigasztalást: Isten olyannyira szeret bennünket és minden szerettünket, hogy egyszülött fiát adta értünk, hogy éljünk általa.” A boldogságról szólva hangsúlyozta: öröm és bánat, siker és kudarc egyaránt ér minket, és nem az a boldog ember, aki egyfolytában jókedvű, hanem az, akinek erős hite és bizalma van Istenben, akinek reménye van, aki ismeri Krisztust és a keresztfának az örömét. „Nem véletlenül van kereszt a temetőkben és a sírokon, nem véletlenül állunk itt, a kereszt előtt. Mert a kereszt a feltámadást hirdeti számunkra, örömöt hirdet egy ilyen szomorú helyen. A gyász és a fájdalom teljesen természetes egy ilyen napon. De ne nyugtalankodjunk, mert Isten világosan szól hozzánk ma is: boldogok, akik az Úrban halnak meg! Ez az egy dolog, Istennek a végtelen kegyelme, ami ilyenkor vigaszt adhat, ami reményt ad, ami ilyenkor is képes arra, hogy az ember szívét hálára buzdítsa” – emlékeztetett beszéde zárásaként Endreffy Máté.

Köszönjük WordPress! | Sablon: Baskerville 2, Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑