Somogydöröcske

A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE

A somogydöröcskei fiókegyház

Somogydöröcske Tabtól délnyugatra 20 kilométerre található község. A település – Döröcske néven – 1908-ig Tolna megyéhez tartozott, akkor csatolták Somogy megyéhez, és akkor kapta mai nevét is.

Amikor az első német ajkú evangélikus telepesek megérkeztek, csak néhány család élt a három hegy által lakott helyen, amelyet akkor még Döröcskepusztának hívtak. Őseik Németországból – legnagyobb részben Württemberg és Hessen–Nassau tartományokból – származnak, s még az 1720-as évek elején telepedtek le elsődlegesen Tolna megye falvaiban. Érkeztek Somogy megyei településekről is – többek között Kötcséről – másodlagos, sőt harmadlagos telepesként is. A letelepedés pontos dátumát az egyes szerzők eltérően (1757,1758) állapítják meg, de a Haubner Máté által tartott canonica visitátió alapján 1758-ban történt letelepedésük. Érkezésük nem volt véletlen. A somogyszili gróf Hunyady Nepomuk János hívására jöttek. A gróf földet adott nekik, és házépítésüket is támogatta fával és egyéb építőanyaggal. Akkor – 1758 májusában – alakult a gyülekezet is, amely 1762-től fogva a tabi anyaegyházhoz volt affiliálva. A gróf telket bocsátott rendelkezésükre iskola és tanítólak építésére, s megígérte, hogy a szükséges engedélyek beszerzése esetén a templomépítést is támogatja. Tanítót azonban csak titokban tarthattak.

Az első időben – 3 esztendeig – Gottstag József tanítóskodott Döröcskén, akit Dömölkről hoztak a hívek. Később Hegedűs János volt a tanítójuk, aki 1783-ig működött közöttük. Abban az időben 587 lélek tartozott a gyülekezethez, és annyi volt a község lakóinak száma is, mert valamennyien evangélikusok voltak. A falu 1783-ban lángok martaléka lett, de Hunyady Nepomuk János segélyével újra felépült. Az ismét otthonra lelt hívek nyomban lelkészért folyamodtak Hrabovszky Sámuel szuperintendenshez.

Első lelkészük a Csernyéről származó Horváth József volt, aki 1787 és 1824 között szolgált Döröcskén. Anyakönyveit 1787-től vezették. Első templomuk (oratóriumuk) 1789 és 1791 között épült fából és vályogból. Építését Hunyady gróf építőanyaggal, fogattal és munkaerővel segítette. Felszentelése 1791. június 24-én volt, de alig 30 év elteltével – 1820 körül – tűzvész áldozata lett.

Új iskolát építettek 1798-ban. Az első állandó lelkészlak 1809-ben készült el. Az építkezésekhez a gróf is jelentős segítséget nyújtott. Ugyanebben az évben a gyönki származású Ritzeld Jakab személyében tanítót kapott a gyülekezet.

Kis János szuperintendens 1820. augusztus 25-én canonica visitátiót tartott. A vizsgálat idején 605 lélekből állt a gyülekezet. A lelkész még Horváth József volt, az új tanítót Klein Gusztávnak hívták. Az 1806-ban hozzá csatlakozó bonnyai filiában Polon József paksi asztalosmester, a nemrég keletkezett gadácsiban Linde Gábor tanítóskodott. Ebben az időben Szabadi is Döröcske filiája volt.

Ismét canonica visitátiót tartott Kis János püspök 1829-ben. Akkor már 716 volt  hívek lélekszáma, és Bertel József volt a lelkész.

A mucsfai születésű Bertel (Pártai) József 1824 és 1876 között szolgált a gyülekezetben. Nevét az 1848–49-es szabadságharc iránti tiszteletből változatta meg 1866-ban. Lelkészsége idején (1834–1936) épült a ma is álló, teremalaprajzú, karzatos szép templom. Felszentelését Kis János püspök végezte 1842. június 29-én, Péter-Pál napján.

Az 1840-es évek végén – két ízben is – tűzvész pusztított a faluban, amelynek 1848-ban 16, 1849-ben 42 ház vált martalékául. A falu azonban ismét felépült, sőt, a parókia szomszédságában új iskolateremmel és egy tanítói szobával gazdagodott. Tanítója abban az időben a kismányokról származó Karl János volt.

Pártai József több mint fél évszázados szolgálata alatt a német nyelvű egyházközség lélekszáma szépen növekedett. 1875-ben már 1111-en tartoztak az anyagyülekezethez. A bonnyai filiában 224-en, az 1820-ban csatlakozó gadácsiban 425-en, az 1839-től hozzá tartozó szilliben 566-an voltak evangélikus vallásúak. A fehércsárdai pusztán 10 evangélikus élt. Döröcskén Kring Henrik és segédtanítója 191 gyermeket oktatott. A 19. század utolsó negyedétől ugyanis már 2 tanerőt alkalmaztak az anyaegyházban. A mindenkori első tanító volt a gyülekezet kántora, és a gyülekezeti énekkart is ő vezette. Ugyanebben az időben Bonnyán Brecht József 27, Gadácson Schöpf Károly 79, Szillben Schneider István 80 gyermeket tanított.

Pártai József halála után Kring Miklóst választották lelkészüknek a hívek. Az új lelkész – aki Döröcskén született helyi kántortanító fiaként – 1876 és 1913 között pásztorolta a Somogydöröcskén és környékén élő evangélikusokat.

Gyurátz Ferenc püspök 1897-ben látogatta meg a gyülekezetet. Akkor az anyagyülekezethez 900 lélek tartozott. A statisztikai adatok szerint a látogatást megelőző 1896-os évben 100 keresztelés, 26 esketés, 79 halálozás volt a gyülekezetben, és 51-en (26 fiú és 26 leány) konfirmálkodtak. Az egyházközséghez összesen 2200 lélek tartozott.

A 20. század első évtizedének végére az anyagyülekezet lélekszáma a kivándorlás következtében tovább csökkent, de ezt jól ellensúlyozta a filiák lélekszámának emelkedése. Az 1910-ben kiadott névtár adatai alapján az anyaegyház lélekszáma 800 volt. A bonnyai filiában 250, Gadácson 460, Somogyszilen 728 evangélikust tartottak nyilván. Az ide tartozó szórványokkal együtt az egházközség lélekszáma 2256 volt. Az anyaegyházban tanító Schmidt József másodmagával 173, Bonnyán Becht Béla 125, Gadácson Schöpf Károly 104, Somogyszilben Krámer György és Zakócs Ferenc 152 gyermeket tanított.

A gyülekezetnek 1913 és 1919 között nem volt parókus lelkésze. Ezalatt Schermann Sándor segédlelkész (1913-1915), Büki Jenő helyettes lelkész (1915-1916), Falk Henrik segédlelkész (1916-1918) és Kovács István helyettes lelkész (1918-1919) volt a szolgálattevő.

A hívek 1920-ban Wölfel Gyulát választották lelkészüknek. Működésének kezdeti szakaszára esett Kapi Béla püspök egyházlátogatása, amelynek tapasztalatai és rendelkezései a vizsgálat alkalmával – 1923. október 3-án – tartott közgyűlés jegyzőkönyvéből és a püspöklátogatáshoz rendszeresített, azt megelőzően kiküldött „püspöki” kérdőívből (kelt 1921. június 14.) idézhetők fel. A közgyűlésen Kapi Béla püspök, Schöll Lajos egyházmegyei főesperes, br. Mechwart Ernő egyházmegyei felügyelő, Balogh Ernő püspöki titkár, Brenner Ede ecsenyi, Wölfel Gyula somogydöröcskei lelkész, Klenner Rezső és Simon Ottó tanító, valamint a gyülekezet számos tagja volt jelen.

A jegyzőkönyv szerint a gyülekezet lélekszáma: 800. A hívek buzgón járnak templomba. Ádventtől húsvétig minden hétköznap reggel könyörgés és bibliaolvasás van a templomban. Az istentisztelet nyelve német. A lelkész a filiákban évenként négy alkalommal tart istentiszteletet, máskor a lévita-tanító a szolgálattevő. A gyermeknevelés jó kezekben van. Az iskolák mintaszerűek. A tanítás nyelve magyar, de a hittanoktatás német nyelven folyik. A tanítás szeptember 1-jétől május végéig tart. Az ismétlő elemi iskola október 1-jétől április végéig működik. Rendszeresen van közgyűlés, és tevékenykedik a presbitérium. Mindezekkel szemben a fiatalok éjszakába nyúló szórakozása, lármás magaviselete, valamint a gyülekezetben fellelhető ellentétek – amelyek szítója a gondnok – kifogásolhatók.

A lelkész nagy buzgalommal végezte a gyülekezetépítő munkát. Hamarosan nőegylet, asszonykör, leánykör, ifjúsági egyesület és énekkör működött Somogydöröcskén. A templomban magyar és német nyelvű istentiszteleteket tartottak.

A község egyik jelentős eseménye: 1926. november 21-én avatta fel Schöll Lajos tolna–baranya–somogyi főesperes a gyülekezet nagy áldozattal renováltatott templomát, és azt az emlékoszlopot, amelyet az első világháborúban elhunyt hősök – kilencen voltak – tiszteletére emeltetett a helyi dalárda.

Az 1933-as névtár szerint az anyaegyházban 754, Bonnyán 321, Gadácson 435, Somogyszilben 682 evangélikus élt. Somogydöröcskén Simon Ottó és Dreschner János, Bonnyán Brecht Béla, Gadácson Meisszel Gyula, Somogyszilben Aikelin Vilmos és Hild Henrik tanította az összesen 504 tanköteles gyermeket. A leánygyülekezetben a tanító – a két tanerős somogyszili iskolában az első tanító – lévita-tanító volt, aki nemcsak tanított, hanem a lelkész távollétében istentiszteletet tartott és temetett. Somogydöröcskén 135, Bonnyán 122, Gadácson 113, Somogyszilben 137 volt a tanulók létszáma.

A gyülekezet 1936. május 8–9-én ünnepelte temploma 100 éves jubileumát. Örömében osztoztak filiái – Somogyszil, Gadács és Bonnya – is. A Harangszó korabeli számából ránk maradt események ma is példaértékűek:

„Május 8-án reggel 5 órakor a helybeli fúvószenekar készítette elő a lelkeket a főistentiszteletre, melyen Gyalog István alesperes prédikált. A díszközgyűlésen dr. Wölfel Gyula helyi lelkész ismertette a gyülekezet közel 200 éves történetét. Délután a hősök emlékének áldozott a gyülekezet. Az ünnepi megemlékezés keretében Fábián Imre sárszentlőrinci lelkész magyar, dr. Schlitt Gyula majosi lelkész német nyelven szólt a gyülekezethez. Az egyesített somogydöröcskei és mekényesi dalárdák – Simon Ottó és Reidl Sebestyén kántortanító vezetésével – énekszámokkal gyönyörködtették a hallgatóságot. Este vallásos estély volt, melyen Fábián Imre, valamint Stráner Vilmos kaposszekcsői lelkész hirdette az igét.”

Május 9-én 8 órakor az ifjúsági és leányegylethez szólt dr. Scholtz Oszkár és Fábián Imre, 9 órakor a Balatonvidéki Kör részére rendezett presbiteri konferencia vette kezdetét. Az istentiszteleti megnyitót Büki Jenő mekényesi lelkész tartotta, amelyet Gyarmathy Ferenc, Fábián Imre és dr. Scholtz Oszkár előadása követett. Délután fél 3 órakor a nők részére Büki Jenő hirdette az örök evangéliumot. Az iskolában a jövő nemzedék kiállított munkái – szép rajzok, művészi agyagfigurák – a gyermekek ügyességét, valamint Simon Ottó és Mentz Sebestyén tanítók ügybuzgalmát jelezték. A leányegylet kiállított munkái – terítők, párnák stb. – a nőegylet bevételeinek növelése céljából készültek a lelkészné vezetése mellett. A dalárda 80 pengő értékű feszülettel, a leányegylet tagjai oltárterítővel lepték meg a gyülekezetet.

Somogydöröcskén 1940-ben 757, Bonnyán 366, Gadácson 444, Somogyszilben 687 tagja volt a gyülekezetnek. A szórványokkal együtt összesen 2278 lélek tartozott az egyházközséghez. Somogydöröcskén Simon Ottó és Mentz Sebestyén, Bonnyán Becht Béla tanított, Gadácson Herber Henrik, Somogyszilben pedig Drégelyi János és Lantos Imre személyében új tanító került a gyülekezetekbe. Az anyaegyházban 129 tanuló volt, a leánygyülekezetek közül Bonnyán 102, Gadácson 80, Somogyszilben 119 volt a tanulók létszáma.

A Volksbund megalakulása véget vetett a békés életnek. Hatására kettészakadt a gyülekezet. Dr. Wölfel Gyula lelkész súlyos üldöztetésnek volt kitéve. A Volksbund tagjai németországi példát követve bojkottálták az evangélikus templomot.

Utódai közül Zoltai (Zsupanek) Gyula helyettes lelkész (1944) és Feller Ádám helyettes lelkész (1944-1945) csak rövid időt töltött a gyülekezetben. Liska Endre (1945-1949) működése sem maradt tartós. Szolgálatukat mindhárman rendkívül nehéz időszakban végezték.

Somogydöröcskén a második világháború befejezéséig az egész falu – a kovácsmester családja kivételével – evangélikus volt. A háború 34 halálos áldozatot követelt. 1945-ben az oroszok a gyülekezet több tagját kényszermunkára hurcolták, akiknek többsége soha nem térhetett vissza. Az 1946. évi lakosságcsere során a Németországba kitelepítettek száma meghaladta a 600 lelket. Helyükre – nagyobb részben a felvidéki Felsőszeliből – római katolikus vallású, magyar ajkú személyeket telepítettek. Az otthon maradtakra is nehéz sors várt. Többeket többször is kidobtak házukból. Nehézségeik a mezőgazdaság kollektivizálásával fokozódtak. A lakosság a városok és az ipari centrumok felé menekült. Többen Balatonszárszóra költöztek. A gyülekezet lélekszáma megállíthatatlanul fogyott, megmaradt tagjai megöregedtek.

A lecsökkent lélekszámú gyülekezet pásztora – egyben utolsó parókus lelkésze – vitéz lovag Szerdahelyi Pál volt, aki 1949 és 1970 között szolgálta a maroknyira fogyott gyülekezetet. Szolgálatának befejeztével megszűnt e nagy múltú gyülekezet önállósága is. Somogydöröcske átmenetileg Bábonymegyer filiája lett. A leánygyülekezetet Vértessy Rudolf gondozta 1970 és 1972 között Bábonymegyerről, majd az 1973 és 1978 közötti esztendőkben Dombóvárról. Egykori filiáiban (Bonnya, Gadács, Somogyszil) Szimon János ecsenyi lelkész látta el a lelkészi szolgálatot. Az adminisztrációs feladatokat Vértessy Rudolf végezte. 1978-ban ez az állapot megváltozott: Somogydöröcske a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség egyik társegyháza lett 27 egyházfenntartóval. Egykori filiái – Bonnya, Gadács, Somogyszil – Ecsenyhez kerültek.

1994. dr. Harmati Béla püspök 1994. augusztus 20-án szentelte fel a megfogyatkozott gyülekezet templomát, amelyet életveszélyes állapotából az otthon maradtak nem kis áldozatával, a kitelepítettek és az önkormányzat hathatós segítségével, valamint az 1948-ban államosított iskoláért és tanítólakásért kárpótlásul kapott pénz felhasználásával állítottak helyre. A felújított templomba új orgonát is építettek. Az újraszentelés szolgálatában Smidéliusz Zoltán esperes és a gyülekezetet gondozó Verasztó Sándor tabi lelkész segített.

Jelenleg fiókegyház, 16 tagja van.

LELKÉSZEK, TANÍTÓK, ELÖLJÁRÓK

Somogydöröcske

Lelkészek: Horváth József (1787-1823), Pártai (Bertel) József (1824-1875), Kring Miklós (1875-1913), Schermann Sándor segédlelkész (1913-1915), Büki Jenő (1915-1916), Falk Henrik segédlelkész (1916-1918), Kovács István helyettes lelkész (1918-1919), dr. Wölfel Gyula (1919-1943), Zoltai (Zsupanek) Gyula helyettes lelkész (1944), Feller Ádám helyettes lelkész (1944-1945), Liska Endre (1945-1949), Vitéz, lovag Szerdahelyi Pál (1949-1970).

Tanítók: Gottstag József (az első időben, 3 évig), Hegedűs János (?-1783), Ritzeld Jakab (1809-?), Klein Gusztáv (?-1820?), Karl János (?), Henrik Péter (?-1844), Kring Henrik (1844-1876), Schmidt József (?-1910-?), Simon Ottó (?-1933-1940-?).

Ismert másodtanítók: Dreschner (Drégelyi) János (?-1933-?), Mentz Sebestyén (?-1940-?)