Bábonymegyer

A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE

A bábonymegyeri leányegyház

Bábonymegyer Somogy megye keleti szélén, Tabtól északkeleti irányban mindössze 5 kilométerre fekvő község. Neve: 1909-ig Bábony, majd 1930-ig Nagybábony. Mai nevét Nagybábony és Koppánymegyer községek egyesülésével kapta, 1930-ban.

Bábony régi település. A török hódoltság alatt elpusztult, majd újratelepült győri és Győr megyei lakosokból. Evangélikus gyülekezetként csak ezt követően van róla adatunk: Szeniczei Bárány György szerint 1723 körül alakult magyar hívekből. Szeniczei esperes a Tolna–Baranya–Somogy megyei esperesség 1715 és 1742 közötti történetének leírásában két lelkész – Farkas Ferenc és Szilvágyi István – működését jelzi Bábonyon. Más forrás – Szita László könyve – az első licenciátusokként Omaszta Imre, Farkas Ferenc, Szilvágyi István és Paksi Mihály nevét említi. Ugyancsak ott olvashatjuk, hogy a század közepén zajló ellenreformációs atrocitások idején vegyes nemzetiségű volt a falu.

Első templomukat letelepedésük után azonnal megépítették – sövényből font, sárral tapasztott és szalmával fedett Istenháza volt első imaházuk.

Bár Majthényi György és Mérey Károly földesurak az 1731-ben kelt kontraktusban szabad vallásgyakorlatot biztosítottak a letelepülőknek, az ellenreformáció nem kerülte el Bábony evangélikus lakóit sem. 1745-ben elvették imaházukat, 1751-ben megfosztották őket iskolájuktól, és katolikus tanítót erőszakoltak rájuk. Ezzel lehetetlenné tették nyilvános vallásgyakorlatukat. A kilátástalan helyzet láttán kilenc lutheránus család továbbvándorolt. Az otthon maradtak őrizték hitük parazsát, és a Türelmi Rendelet megjelenése után újjászervezték gyülekezetüket.

Első lelkészük Ratkótzy (Ratkóczy) Miklós volt. Az ő – csupán az 1784. évre terjedő – működése alatt kezdték meg anyakönyveik vezetését, és akkor rakták le második templomuk fundamentumát is. Az építkezést 1784 májusában kezdték, és 1786. október 29-én adták át magasztos rendeltetésének az új templomot. Akkor már Krizsán Pál volt a lelkész. Őt követően Mikó Zsigmond, Zeles Imre, Unger Mihály, Liguszti Pál (1807-1818), Farnik (Farnyik) Dávid, majd Badátzi András pásztorolta a gyülekezetet.

Harmadik – ma is álló – templomuk alapkövét 1831-ben helyezték el Balogh Imre (1829-1838) szolgálata alatt. Felszentelését 1840. ádvent első vasárnapján végezte Tatay Imre esperes. Az ünnepélyes alkalom szónokaként Horváth Pál varsádi lelkész nevét említi a ránk maradt irat. A gyülekezet prédikátora Koltai Laky Mihály volt, ő már elődeinél hosszabb ideig működött a gyülekezetben, szolgálata 1839-től 1867-ig tartott. Hivatali utódja az ifjú Szenteh Gábor lett.

Az 1875. évi névtárban még Bábon néven szerepelt mint magyar nyelvű anyagyülekezet. Lélekszáma 551, tanulóinak száma 67 volt. A hozzá tartozó Megyeren 54 evangélikus – közöttük 6 iskoláskorú gyermek – lakott. A lelkészt Szenteh Gábornak, a tanítót Ruppert Jakabnak hívták. A tanító 1854-től szolgált a bábonyi hívek között.

Gyurátz Ferenc püspök 1897. május 12-én végzett egyházlátogatást Bábonyban. A vizsgálatot megelőző évben (1896) 376 lélek tartozott az anyagyülekezethez. Az év folyamán 15 keresztelést, 11 halálesetet anyakönyveztek, s kilencen konfirmálódtak.

A gyülekezetet viszonylagos békességben találta a 20. század. A hívek a templom tövében lakó evangélikusok csendes életet éltek. Anyagi biztonságuk nem volt veszélyeztetett, de ebben az időben mégis nagyon sokan mentek ki közülük az Újvilágba, Amerikába, hogy majd meggazdagodva térjenek vissza. Többen hazajöttek, mások ott leltek új hazára.

Az anyakönyvbe 1900-ban még 10 fiú és 8 leány neve került, de ezt a 18-as magasságot már többet nem érte el a születések száma. 1910-ben csaj 12 újszülött gyermeket anyakönyveztek.

Az 1910. évi névtárban már Nagybábony néven találjuk, a tolna–baranyai egyházmegyéhez sorolva. Lelkészük Szenteh Gábor, tanítója Bucsky Sándor volt. Az anyaegyházba 391, a megyeri fiókegyházba 73, a szórványokba 43 lélek tartozott. Az egyházközségben összesen 507 lelket tartottak nyilván. Iskolába 54 gyermek járt.

A több mint 40 évig szolgáló Szenteh Gábor utódjául – Kakas József rövid ideig tartó segédlelkészsége után – Bándy Miklóst (1910-1927) választották a hívek. Az ő nevéhez fűződik a magtáralap létesítése, amely a későbbiekben nagy segítséget jelentett a kis közösségnek.

Az első világháború vihara a kis közösséget is megrázta. Fiai közül 13-an haltak hősi halált, és többen rokkantan tértek haza. A világháború utáni idők sem maradtak nyomtalanok. Meghasonlás támadt a lelkész és hívei között. A húszas évek elején tartott püspöklátogatás jegyzőkönyvében azonban ennek még nincs nyoma.

Kapi Béla püspök 1923. október 7-én tartott egyházlátogatást Schöll Lajos főesperes, Gyalog István egyházmegyei főjegyző, Balogh Ernő püspöki titkár, Németh Sándor kötcsei, Gyarmathy Ferenc tabi és Bándy Miklós helyi lelkész, valamint Bucsky Sándor tanító kíséretében, majd közgyűlésen vett rézt a zsúfolásig megtelt templomban. A közgyűlés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a 318 lélekből álló anyagyülekezet jó viszonyban él a falu 162 reformátusával, valamint a kisebbségben lévő katolikus és izraelita felekezet tagjaival. A rendes istentiszteletek mellé bevezették a gyermek-istentiszteletet is. Ádventben és böjtben könyörgéseket tartottak bibliamagyarázattal. A templomlátogatást azonban kifogásolhatónak ítélték. Az iskolában folyó tanításról kedvező vélemény alakult ki, de az iskolaépület szegényes volta változást igényelt. Legnagyobb problémának a gyülekezet fogyása tűnt. Az „elnéptelenedés” okául az „egykét” jelölték meg, amellyel kapcsolatban a püspök kérte és intette a gyülekezetet: „Akik Istennel közösségben élnek, lehetetlen, hogy ne érezzék mi az, amikor a meg nem született életek Isten előtt vádolnak bennünket. Nem más ez, mint öngyilkosság. Ne tekintsék a gyermeket tehernek, hanem Isten kegyelmének, áldásának. Ne saját kényelmüket tekintsék fő dolognak, hanem Isten akaratának teljesítését.”

Mindezek mellett említést érdemel, hogy 16 családban járatták a Harangszót, és 62 tagja volt a Luther Szövetségnek. A szövetség tagjai vallásos estélyek keretében előadásokon vettek részt.

A jegyzőkönyvben is jelzett iskolai állapotokon való változtatás ezernyi gondot okozott a kis gyülekezet vezetőinek. Nem volt pénz, és hiányzott a tenni akarás is. A hívek hol az államnak, hol a községnek akarták átadni az iskolát, s le akartak mondani iskolafenntartói jogukról. Mindezeket a gondokat tetőzte a lelkész betegsége, majd 1927-ben bekövetkezett halála.

Hosszú tárgyalások után olyan döntés született, hogy a lelkészi állást nem töltik be, de államsegélyből és kölcsönből felépítik az iskolát.

Bándy Mikós halála után rövid ideig Sztrókay Dániel és Scherer József segédlelkészek pásztorolták a gyülekezetet, majd még abban az évben Barta Lajos helyettes lelkész kapott megbízást a hívek lelki gondozására.

Jelentős nap volt 1928. szeptember 16-a az egyházközség életében. Akkor adták át rendelkezésének az új iskolát, és akkor iktatták a felügyelői tisztségbe Rudnay Gyulát.

Az iskolaépítéshez az állam 8000 pengő segélyt és 8000 pengő kölcsönt adott. A kölcsönt a gyülekezet több mint 10 év alatt, nagy erőfeszítések árán fizette vissza.

A hívek 1928 után többször be akarták tölteni a lelkészi állást. Parókus lelkész fogadására azonban nem volt lehetőségük, mert az iskola építésére felvett kölcsön visszafizetése és annak kamata olyan nagy terhet jelentett számukra, hogy azt csak csekély lelkészi javadalmazással tehették volna. A híványukban ajánlott javadalom olyan kevés volt, hogy az állás betöltetlen maradt. A helyettesítéssel megbízott lelkész és a gyülekezet közötti viszony olyanná alakult, hogy 1932-ben a lelkésznek el kellett hagynia a gyülekezetet.

Bucsky Sándor kántortanító tartotta az istentiszteleteket 1932 májusától október 28-ig, az egyéb lelkészi teendőket pedig a tabi lelkész látta el. Ezt követően az egyházkerület püspöke Schád Ottó segédlelkészt küldte Tabra Gyarmathy Ferenc lelkész mellé, akinek Bábonymegyer gondozása volt a feladata. Az így kialakított állapot közel nyolc évig tartott.

Az 1933. évi névtárban a gyülekezet a tolna–baranya–somogyi egyházmegyénél szerepel Bábonymegyer néven, 358 lélekkel. Szórványaiban – Ádánd, Balatonkiliti, Nagyberény, Nyim, Ságvár, Som és Jut – 189-en voltak evangélikus vallásúak.

Bucsky Sándor tanító 71 gyermek oktatását végezte. A lelkészi állás nem volt betöltve. Az egyházközséghez 547 lélek tartozott.

A gyülekezet lassan törlesztette az iskolaépítéssel felmerült adósságait. 1939 júniusában Kapi Béla püspök helyettes lelkésznek küldte ki Schád Ottó eddigi segédlelkészt. A hívek ismét foglalkoztak a lelkészi állás betöltésének gondolatával, majd a 15 éve üresedésben lévő parókusi állásra Schád Ottó helyettes lelkészt hívták meg. Javadalmazására a régi hívány feltételeit ajánlották. Az egyezség megszületett. A beiktatás 1940. május 5-én volt. Az ünnepélyes szertartást Gyarmathy Ferenc tabi lelkész végezte esperesi megbízottként. Az anyaegyház akkori létszáma 328, amelyből 76 a tanulókorú gyermek. Tanítóként Király Sándor kántortanító működött. Az egyházközséghez tartozó szórványtelepüléseken 97-en éltek. Schád Ottó 425 lélek megválasztott papja lett.

Az 1940-es év még egy lélekemelő napot hozott a bábonymegyeri evangélikusoknak. December 8-án ünnepelték templomuk 100 éves jubileumát, amelyen Fábián Imre főesperes oltári szolgálata után D. Kapi Béla püspök hirdette az igét. Ugyanezen az istentiszteleten avatta fel a püspök a templom új oltárképét – Rudnay Gyula festőművész, gyülekezeti felügyelő alkotását –, amely a napkeleti bölcsek hódolatát ábrázolja. Ezen a napon történt az új úrvacsorai edények felavatása is, amelyeket Szenteh Gábor egykori lelkész gyermekei ajándékoztak a gyülekezetnek. Végezetül itt közölte a lelkész a hívekkel, hogy Rakssányi Zoltánné, Szenteh Katinka budapesti öröklakását a gyülekezetre fogja hagyni.

A lelkészi állás betöltése után lázas munka kezdődött. A hívek konferenciákra jártak, és hitükben megerősödve tértek onnan haza. Téli táborok és konferenciák voltak Bábonymegyeren is. Különösen a lányok és az asszonyok tevékenykedtek, de az evangelizációk hatására lassan az egész gyülekezet ébredezett.

A második világháború nem kerülte el a kis közösséget sem. Tagjai helyükön maradva állták az itt húzódó front viszontagságait. A nehézségekben segítették egymást. Gondoskodó szeretetükből jutott a lelkész és a tanító családjának is, akiket hajlékaikba fogadtak, amikor a lelkészlakot és az iskolát kiürítették és kórház céljára lefoglalták.

A háború ismét követelt emberáldozatot is. Sok szülő, gyermek, feleség és testvér siratta meghalt vagy eltűnt szeretteit. A hívek közül öten idegen földben nyugszanak, a gyülekezet egyik katonaviselt tagja a fogságban szerzett betegségében otthon hunyt el.

A második világháborút követő rendszerváltás nehéz helyzetbe hozta a gyülekezetet. Az iskola és tanítólakás 1948. évi államosítását követően elkobozták a fő jövedelmi forrását jelentő több hold földjét is.

A bábonymegyeri egyházközséghez 1949. december 31-én 443 lélek tartozott. Az anyaegyházközségben 299, Megyeren 27, Ádándon 35, Juton 5, Nagyberényben 9, Nyimen 6, Ságváron 28, Somon 34 evangélikus élt. A felügyelői tisztséget Rudnay Gula viselte, a másodfelügyelő Bucsky Sándor, a gondnok Horváth János volt.

Schád Ottó 1956-ig volt a gyülekezet lelkésze, aki az 1956-os forradalom után – a fenyegetések és az internálás veszélye miatt, kényszerűségből – Siófokra távozott.

Utóda, Vértessy Rudolf 1957-től 1972-ig szolgált a gyülekezetben. Szolgálati idejének utolsó 3 évében működési területe kibővült. Átmenetileg az egyházközséghez került az anyagyülekezeti státuszát elvesztő Somogydöröcske is. A lelkészre és a gyülekezetre a falusi lakosságot sújtó megélhetési gondok terhe nehezedett. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1972-ben Vértessy Rudolf elfogadta a dombóvári gyülekezet meghívását, és új szolgálati helyre távozott.

Ismét Schád Ottó pásztorolta a bábonymegyeri híveket 1972-től 1978-ig, immár siófoki lelkészként.

A fiatal Szabó Vilmos és Szabóné Piri Zsuzsanna lelkész – már mint a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség egyik társegyházát – gondozta az egykori anyagyülekezetet 1979 és 1988 között. A lelkészházaspár 1988-ban Kiskőrösre költözött. Utódjuk ismét fiatal házaspár lett: Verasztó Sándor és Verasztóné Mosoni Edit. Ők 2003 nyaráig voltak a gyülekezet lelkészei.

Szigethy Szilárd lelkész a lecsökkent lélekszámú gyülekezet pásztora 2003 nyarától. A kis közösség 2003 őszétől leányegyházként működik.

LELKÉSZEK, TANÍTÓK, ELÖLJÁRÓK

Bábonymegyer (korábbi neve: Bábony, majd Nagybábony)

Lelkészek, licenciátusok: Omaszta Imre licenciátus (?), Farkas Ferenc (1725), Szilvágyi István (1737-1747), Paksi Mihály licenciátus (?), Ratkóczy (Ratkótzy) Miklós (1784), Krizsán Pál (1785-1792?), Mikó Zsigmond (1792-1797), Zeles Imre (1797-1806), Unger Mihály (1806-1807), Liguszti Pál (1807-1818), Farnik (Farnyik) Dávid (1818-1822), Badátzi András (1822-1829), Balogh Imre (1829-1838), Koltai Laky Mihály (1839-1867), ifj, Szenteh Gábor (1867-1910), Kakas József segédlelkész (1910-1911), Bándy Miklós (1911-1927), Sztrókay Dániel segédlelkész (1927), Berta Lajos helyettes lelkész (1927-1932), Schád Ottó helyettes lelkész (1932-1940), Schád Ottó (1940-1957), Vértessy Rudolf (1957-1972), Schád Ottó (1972-1978).

Segédlelkészek a helyi lelkész mellett: Gyarmathy Dénes (1920-1921), Scherer József (1927).

Tanítók: Várady László (1804-?), Ritzeld József (?-1819), id. Szenteh Gábor (1838-?), Ruppert Jakab (1854-1904), Bucsky Sándor (1904-1937), Vári László (1937), Király Sándor (1938-1948).