Kettős alkalomból gyűlhettünk össze Somogydöröcskén, május 1-jén az evangélikus templomban.
Egyrészt hálatelt szívvel álltunk meg Isten oltára előtt, hiszen megújulhatott, felfrissülhetett a somogydöröcskei templom, melyre hosszú hónapok óta várt már a gyülekezet. A felújítási munkálatok során nagy segítségünkre volt a helyi önkormányzat és a közmunkások lelkes csapata, akik kitisztították a harangtornyot, kimeszelték a templomot, és a takarítás során is velünk voltak. Őszinte szívvel mondunk köszönetet a közösségnek, hogy egy emberként kiálltak ügyünkért!
Másrészt fogadalmi ünnepre és bűnbánati napra gyűltünk össze,
hiszen a gyülekezet történetében elmékezetes nap május 1-je.
„1805 tavaszán nagy elemi csapás érte a döröcskei evangélikus gyülekezetet: április 27-én óriási, rendkívüli méretű felhőszakadás zúdult a községre, amely hatalmas károkat okozott. Főképpen a felhőszakadással érkező jégeső, hiszen galambtojás nagyságú jégdarabok hullottak. A sebes áradat (…) magával ragadta a hegyoldalakban legelésző békés állatokat (…) A faluban rengeteg házat elöntött a víz. (…) A lelkipásztor és a hívek a nagy csapás közepette Istenhez fordultak, és Őt hívták segítségül az újrakezdéshez, a nagy pusztulás után. (…) 1805. április 28-án a községi bíró és az esküdtek összegyűltek a parókián, és bűnbánatot tartottak, majd fogadalmat tettek. (…) ezt követően – a lelkész (*Horváth József) javaslatára – május elsejét fogadalmi ünneppé és bűnbánati nappá teszik, amit köteles mindenki szigorúan megtartani.”
(Szerdahelyi Pál, egykori somogydöröcskei evangélikus lelkész írása)
(Szerdahelyi Pál, egykori somogydöröcskei evangélikus lelkész írása)
Így hát bűnbánati istentiszteletet tartottunk, melyen megemlékeztünk a 211 éve történt eseményekre, és ökumenikus körben kértük a Teremtés Urát, hogy őrizzen meg minket, és vegyen gondviselésébe.
Az istentiszteleten szolgált Galbavy Jenő S.J.P plébános, Arató J. Lóránd, evanngélikus lelkész, és igét hirdetett Sándor Zoltán, református lelkész.
Igehirdetési alapigéjéül a Zsoltárok könyvének 25. fejezetéből a 4. verset választotta:
„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”
S valóban, az Úr útjai kifürkészhetetlen, nyomon követhetetlen utak, mégis csodálatosak. Minden út egy irányba, az Atyához vezet, aki szeretettel fordul felénk, aki mindig a legjobbat adja nekünk!
