Kettős alkalomból gyűlhettünk össze Somogydöröcskén, május 1-jén az evangélikus templomban.
Egyrészt hálatelt szívvel álltunk meg Isten oltára előtt, hiszen megújulhatott, felfrissülhetett a somogydöröcskei templom, melyre hosszú hónapok óta várt már a gyülekezet. A felújítási munkálatok során nagy segítségünkre volt a helyi önkormányzat és a közmunkások lelkes csapata, akik kitisztították a harangtornyot, kimeszelték a templomot, és a takarítás során is velünk voltak. Őszinte szívvel mondunk köszönetet a közösségnek, hogy egy emberként kiálltak ügyünkért!
Másrészt fogadalmi ünnepre és bűnbánati napra gyűltünk össze,
hiszen a gyülekezet történetében elmékezetes nap május 1-je.
„1805 tavaszán nagy elemi csapás érte a döröcskei evangélikus gyülekezetet: április 27-én óriási, rendkívüli méretű felhőszakadás zúdult a községre, amely hatalmas károkat okozott. Főképpen a felhőszakadással érkező jégeső, hiszen galambtojás nagyságú jégdarabok hullottak. A sebes áradat (…) magával ragadta a hegyoldalakban legelésző békés állatokat (…) A faluban rengeteg házat elöntött a víz. (…) A lelkipásztor és a hívek a nagy csapás közepette Istenhez fordultak, és Őt hívták segítségül az újrakezdéshez, a nagy pusztulás után. (…) 1805. április 28-án a községi bíró és az esküdtek összegyűltek a parókián, és bűnbánatot tartottak, majd fogadalmat tettek. (…) ezt követően – a lelkész (*Horváth József) javaslatára – május elsejét fogadalmi ünneppé és bűnbánati nappá teszik, amit köteles mindenki szigorúan megtartani.”
(Szerdahelyi Pál, egykori somogydöröcskei evangélikus lelkész írása)
Így hát bűnbánati istentiszteletet tartottunk, melyen megemlékeztünk a 211 éve történt eseményekre, és ökumenikus körben kértük a Teremtés Urát, hogy őrizzen meg minket, és vegyen gondviselésébe.
Az istentiszteleten szolgált Galbavy Jenő S.J.P plébános, Arató J. Lóránd, evanngélikus lelkész, és igét hirdetett Sándor Zoltán, református lelkész.
Igehirdetési alapigéjéül a Zsoltárok könyvének 25. fejezetéből a 4. verset választotta:
„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”
S valóban, az Úr útjai kifürkészhetetlen, nyomon követhetetlen utak, mégis csodálatosak. Minden út egy irányba, az Atyához vezet, aki szeretettel fordul felénk, aki mindig a legjobbat adja nekünk!

További képek megtekinthetőek IDE kattintva!